Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
foglal helyet, szóval egyszerű előre, illetve hátra irányuló diszlokációról van szó. így tehát a már említett műtéti eljárásmódok jönnek szóba. Ügy az egyszerű, mint a komplikált diszlokációk azon része, ahol a punktum a megfelelő barázdával nem áll szemben, amint már említém is, jóval ritkább. Ellátásuk tulajdonképpen csak annyival különbözik az előbbiektől, hogy azokat olyan műtéti művelettel kombináljuk és vezetjük be, melynek hatására a szemhéj belső része olyan irányban és fokban tolódik el, hogy a punktum egy vonalba kerül a neki megfelelő könny barázdával. A műtét következő phasisai teljesen megegyezők azokkal a punktum diszlokációkkal, ahol a tompaszög csúcsáról lekerült punktum egyvonalban állt a könnybarázdájával. Mindezen diszlokációkkal együtt járó funkciózavar (epiphora) s az azok megszüntetését követő, azzal együttjáró tökéletes mechanizmus bizonyítja, hogy a könny levezető apparátus kezdeti részét alkotó könnypontnak, hogy feladatát teljesíteni tudja, meghatározott helyen és módon kell elhelyezkednie. Könnvezés van akkor is, ha a szemhéjszél s a carunculát határoló bőrredő egy síkban való fekvése miatt nem alakul ki az említett tompaszög. Ezekben az esetekben a könnypont környezetéből nem emelkedvén ki, nem merülhet bele a megfelelő könnybarázdába s így a könnyet nem is vezetheti le. A tompa szög műtéti kialakítása után (4 eset) a könnylevezetés zavartalan. Előfordul olyan eset is, hogy a könnypontok és a megfelelő könnybarázdák között lévő relációt éppen a plika s az azt határoló külső és belső könnybarázda diszlokációja borítja fel (bontja meg), amikor is a különben rendes helyén és a kívánt módon ülő punktum nem merülhet bele a megfelelő könnybarázdába. Hasonló az eset akkor is, ha a könnybarázdák nem fejlődnek ki, vagy csak nagyon csökevényesek. Az előbbi esetben a plikát rendes helyére visszahelyező műtét segít, melyre megindul a rendes könnylevezetés. A hiányzó vagy csökevénves plika-műtéttel kialakítható, illetve rendessé képezhető. Mellékesen említem meg, hogy éppen a plikának, illetve határbarázdáinak a könnyezéssel kapcsolatos szerepének az ismerete adta az alapot pterygium elleni műtéti eljárásom kidolgozására is. A ptervgiumok többségénél a plika nemcsak diszlokálódik, hanem még a görbülete is megváltozik. Homorulat helyett domborulattal fordul a cornea felé. Pterygium-műtétem is — mely a plikát s vele a határbarázdákat a rendes helyre vitte vissza — a könnyezés megszűnésével bizonyítja a plika s a határbarázdák fontos szerepét a könnylevezetésben. Műtétemre — gondolom éppen annak rekonstrukciós jellege miatt — a pterygium is túlnyomórészt recidivamentesen gyógyul. A belső egyenes tenotomiájával járó gyakori könnyezés is a plika és határbarázdái diszlokációjára vezethető vissza. Az előbbi — aránylag gyakran előforduló — diszlokációkon kívül meg kell emlékeznem több olyan esetről is, ahol a congenitális elváltozások a könnylevezető apparátus kezdeti részének környékére is kiterjednek s szintén könnyezéssel járnak. Ezekre rendesen a szemrés formája is felhívja a figyelmet. Míg ugyanis a szemrés külső részén a szemhéjszélek a megszokott helyen és módon találkoznak s a szemrés középső része is normális, a belső harmad s benne a zug is feltűnően megváltozott. Más a formája és megszokott helyét is elhagyta, amennyiben feltűnően kifelé húzódott s így kisebb-nagyobb mértékben megkeskenvedett. Ennek oka az, hogy a szemrés belső ellipszis alakú része megszokott 5—7 mm szélessége y4—%-ére csökkent s egyúttal deformálódott is, amennyiben legtöbbször alapjával befelé fordult 3 szöget mutat. A megkisebbedett és formáját vesztett rés fenekén csak kis része látszik az igen alacsony és csökevénves karunkulának. Nagyobb része a belső zug mögé hajlik vissza, ilyen módon egy kis tasak képződik, mely a könnytócsa helye. A plika a meg160
