Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
iuk, hogy ezek iránya, bárhol helyezkednek is el, mindig azonos, mindig sugárirányú. Egyik végükkel a papilla felé, másikkal az ora serrata, felé mutatnak. A törvényszerűség magyarázata — nézetem szerint — abban áll, hogy a repedés, vagy szakadás keletkezésének pillanatában vonal-alakú (egyenes, vagy kissé hajlított vonal-alakú) és két iránya lehet: 1. vagy keresztezi az idegrostok lefutási irányát, 2. vagy párhuzamos azokkal. Ha keresztezi, akkor a rugalmas retinaszövet sugárirányú összehúzódása a vonal-alakú repedést minden esetben patkóvá alakítja bizonyos rövid időn belül. Most az a kérdés, hogy a patkó-ívek kifelé (a periféria felé), vagy befelé (a papilla leié) fordulásának mi a magyarázata? Ezt úgy próbáljuk magyarázni, hogy az idegrostok sugaras irányát keresztező vonal-alakú repedés egyik oldalára a másikkal nem azonos nagyságú húzó erő érvényesül. Egyik oldalát az a retinarész húzza erősebben maga felé, melyen a repedéstől a fixált pontig számított távolság nagyobb. Ez azért van, mert a nagyobb területű rész nagyobb zsugorodó erővel bír. Ide fordul tehát a patkó háta, domborulata. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy 1. a papilla közelében keletkezett repedést szétnyílása közben az ora serrata felé vezető hosszabb retinarész (hosszabb rostok?) húzza erősebben. így fordul ez a patkó concav oldalával a papilla felé, convexitásával, hátával az ora serrata felé. Viszont 2. a perifériás részeken keletkezett repedést a papilla felé terjedő hosszabb rész zsugorodása feszíti jobban és így a perifériás patkó arculata az előbbiével ellenkező irányúvá alakul. Ez a két irány valahol a papilla-ora serrata távolság felezési pontja körül fordul meg (5. ábra). Ezen a ponton, ahol mindkét oldalon egyenlő zsugorodó erővel bír a retinaszövet, elméletileg a sugaras irányt keresztező orsónak (nem patkónak) kellene keletkezni, ha történetesen ott szakadna meg a retina. Ilyen esetet nem láttunk. Mindezeket összevéve fentiekből bizonyos általános követke ztetésekad ódnak : 3. A sugárirányt (a rostok irányát) keresztező repedés, szá ll. ll. ábra. Üvegtesti homály 2. ábra. kadás olyan patkóvá alakul, melynek háta az illető pontra érvényesülő nagyobbik zsugorodó erő felé néz, concav arculata pedig a kisebbik erő felé fordul. 4. Bármelyik irányú patkóalak és az orsó-alakú szakadások kialakulását 119
