Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
его с механическим лечением : в начале назначается мазь террамицина до тех пор, пока не прекратится выделение и инфильтрация и не появлятся на узелках признаки регрессии (приблизительно 7—14 дней), а затем удаляются оставшиеся узелки и до полного выздоровления опять продолжается лечение террамнциновой мазью. В лечении тяжелых больных, беременных, грудных детей, детей раннего возраста и психических больных в настоящее время применение террамицина кажется необходимым. Область применения механического лечения постоянно уменьшается. Constantinovics, М., Е. Anna u: Terramycin in der Therapie des Trachoms. Auf Grund 222 Fälle halten wir eining mit der Meinung andorer Verfasser, dass Terramycin nicht nur auf die sekundären Infektionen, sondern auch auf den Erreger des Trachoms selbst wirkbar ist. In Frühstadium des Trachoms wurde damit eine rasche Heilung erreicht, — ohne dass man andere therapeutische Einwirkungen benötigen müsste. Auch bei Fällen mit Pannus bewährt es sich gut. Die Heilung aber wurde bei den Spätstadien des Trachoms nur nach mehrwöchiger Behandlung erreicht. l°/0-ge Terramycin-Salbe gab die beste Resultate — täglich 5-mal. In Krankenanstalten ist der Terramycin-Behandlung mit einer mechanischer Therapie zweckmässig. Die Therapie soll man mit Terramycin-Salbe beginnen, bis Sekret und Infiltration verschwinden und die Follikeln in eine regressive Veränderung übergehen (es ist ungefähr 7—14 Tage). Danach folgt die mechanische Taerapie. Die Terramycin - Salbe Behandlung dauert inzwischen bis der vollkommenen Heilung an. Terramycin ist bei trachomatösen Schwerkranken, Schwängern, Säuglinge, Geisteskranken unentbehrlich. Das Gebiet der mechanischen Behandlung wird immer mehr und mehr eingeschränkt. A zsdanovi Városi-kórház szemosztályáról. Vjesztnik Oftalmologii 1954. ТОМ XXXIII. 1. sz. 3—7. Glaukomások rendelőintézeti kezelése LJUTKOVICS G. A. A kórházak és rendelőintézetek egyesítése a szemorvos részére új feltételeket szabott a lakosság szemészeti ellátása terén. Bennünket ebből a szempontból a glaukomás betegeknek a városi (körzeti) kórház szemészeti osztályán folyó rendelőintézeti kezelése érdekel. Ez a kérdés kevéssé megvilágított az irodalomban. Az irodalomban vagy nem veszik figyelembe a kórházi és rendelőintézeti hálózat egyesítését, vagy pedig azt mondják, hogy a glaukomás betegek diszpanzerizációja rendelőintézeti feltételek mellett egyáltalában nem vihető végbe. „Egy beteget átlagban egy óráig vizsgál az orvos, így 6 óra alatt 6—7 beteget fogadhat. Ez a körülmény már magában véve is arról tanúskodik, hogy a glaukomás betegek sok időt igénylő vizsgálata nem egyeztethető össze az általános rendeléssel, illetve szemorvos ambulanciái idejével.“(1). „A glaukoma korai felismerése, a betegek állandó ellenőrzése, idejekoráni műtéti beavatkozások, az egészségügyi felvilágosítási munka — ezek jelentik a glaukoma okozta vakság elleni harcban a legfontosabb rendszabályokat. Azonban ezek nem valósíthatók meg a szokásos ambulans — rendelőintézeti feltételek mellett. A gyakorlati tapasztalat azt mutatta, hogy a kórházzal egyesített glaukomás diszpanzer a legmegfelelőbb forma a glaukoma leküzdésére, minthogy ezek a feltételek mellett lehet biztosítani a glaukomás betegek sok időt igénylő kivizsgálását és gyógyítását“. Mi azt tartjuk, hogy Sz. Brozovszkaja említett kijelentései nem helytállók. Nem tehetjük magunkévá azt a felfogást, hogy a glaukomát csak diszpanzerban, mint speciális orvosi intézetben lehessen gyógyítani. Ilyen esetben 106
