Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
a glaukomás betegeket csak azon városokban lehetne gyógyítani, ahol meg vannak szervezve a glaukomás diszpanzerek, más városokban pedig eredménytelen lenne? A glaukomás diszpanzerek mindenhol való megszervezése szükségtelen, s ezeket csak nagyobb lakosságú helyeken célszerű felállítani. Nem annyira a diszpanzerről kell beszélnünk, mint inkább a diszpanzeri munka módjáról, amely magasabb formája a lakosság egészségügyi ellátásának és amely mind nagyobb helyet kezd elfoglalni a szovjet egészségügyi gyakorlatban és feltétlen szükséges a glaukoma elleni küzdelemben. A diszpanzer-módszer szélesebb körű elterjedésének feltételét éppen a kórházak és rendelőintézetek egyesítése adta meg, amit nem szabad szem elől téveszteni. Mi azt tartjuk, hogy a glaukomás betegek kivizsgálása, gyógyítása és diszpanzerizációja tökéletesen végbevihetők a kórházak és rendelőintézetek egyesítése mellett, ha a szemosztály helyesen folytatja a glaukoma elleni küzdelmet, amit elősegít a munkamódszerek megfelelő szervezett átdolgozása. Nem tévedünk, ha abból a meggondolásból indulunk ki, hogy bárhol is dolgozzék a szemorvos, a lakosság körében mindég folytathat glaukoma-ellenes tevékenységet. A glaukomás betegek diszpanzerizációjának megszervezését az 1952. I. 28-án Moszkvában megtartott glaukomás értekezlet határozatai tették lehetővé. Az értekezlet felhívta a figyelmet az egyesített, köztársasági, országos és területi kórházakra, minthogy ez esetben fennáll a betegek komplex kivizsgálásának, valamint a gyógyítás folyamán a betegség dinamikája megfigyelésének a lehetősége. Meg kell vallani, hogy a betegek komplex kivizsgálásának a feltételei nem csak ezen nagy, egyesített kózházakban vannak meg, hanem másokban is. A kerületi szemorvosok feladatait a glaukomás betegek diszpanzeri ellátásában a határozat így fogalmazza meg :,,... a területi kórház szemorvosának számon kell tartania a glaukomás betegeket, rendszeresen megvizsgálni és gyógyítani köteles őket, konzultálni kell a köztársasági (területi, s kerületi) szemorvossal, valamint fokoznia kell az orvosok és középkáderek glaukomáról szóló ismereteit“. Mi azt tartjuk, hogy az ilyen megfogalmazás helytelen, a következők miatt: A glaukoma elleni harc sikere végső fokon nem azon múlik, hogy a kerületi kórház szemésze (városban, vagy falun) számontartja és rendszeresen megfigyeli a glaukomás betegeket, hanem főleg azon, hogy a szemorvos felismeri a glaukoma összes korai formáit, számontartja, gyógyítja őket stb. Ehhez szükséges, hogy az ambulans felvételkor és a kórházban különös figyelmet fordítson a glaukoma felismerésére. Ez az aktív vizsgálati módszer megkívánja a glaukomára utaló anamnezis alapos ismeretét, 40 évnél idősebb betegeknél pedig a szemfenék feltétlen megvizsgálását. A glaukoma korai felismerését — az értekezlet határozata szerint — a dinamikus vizsgálati módszerek alkalmazása, mindennapos tenziómérés Maszlennyikov szerint, naponta elasztotonometria Filatov szerint stb. Ebben a határozatban ezeket a módszereket ajánlják végbevinni az ambulans gyakorlatban, azonban gyakorlati kivitelezésükre nem ad utasítást. Szerintünk éppen a mindennapos ambulans vizsgálatok nem vihetők keresztül, s ezek szerint helytelen ezeket ajánlani. A glaukoma elleni küzdelem rendszabályainak véghezvitele azelőtt nem volt lehetséges a glaukoma egységes klasszifikációja nélkül, azonban manapság van már ilyen klasszifikáció, és ezt gyakorlatban is használják.Hozzáfogva 2 évvel ezelőtt a glaukomás betegek diszpanzerizációjához, mi bizonyos tapasztalatokat szereztünk, melyeket ismertetni akarunk. Az ambulancián az összes glaukomás betegekről diszpanzer-lapot töltünk ki. Az ambulans lapra ráírjuk a megjelenés dátumát és jegyzetet készítünk a diszpanzer-lap feljegyzései számára. Minthogy az ambulans rendelés alkalmával nem tudunk sok időt fordítani a betegre, úgy a beteg első ízben megjele-107
