Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
festődő sejtek morpliologiailag nem igen hasonlítanak a Provaczek-féle záradéktesteket hordozó hámsejtekre. A pirosas-lilára festődő szemcsék nem körülhatárolt csoport formájában rendeződnek a mag mellett, hanem többnyire kitöltik az egész plasmát, sokszor körkörösen sőt a mag felett is vannak szemcsék. E metachromatikusan festődő szemcsék záradékvoltát kétségesnek találva kaparékot néztünk Poleff szerint festve olyan esetekben, ahol a trachomás fertőzöttség biztosan kizárható volt. Kiderült, hogy a Poleff által a trachománál jellegzetesnek mondott metachromasiás sejtekkel teljesen azonos morphologiájú és festődésű sejtek megtalálhatók pl.caustio calcarea, combustio conjunctivaenél és chalazeon sárjszövetében is. Ezek az adatok csak megerősítették azt a gyanút, hogy a metachromasiásan festődő sejtek nem azonosak a záradéktestecskéket hordozó sejtekkel. További lépésként kerestünk klasszikus záradéktestet és megnéztük, hogy festodik Poleff eljárása szerint. Giemsával festett kaparékhan a típusos záradékot megjelöltük, a készítményt 10%-os alkohollal színtelenítettük és újra festettük citrátos methylenkékkel. A megjelölt és már ismert záradékot újra megkerestük és azt találtuk, hogy nem lilára, hanem úgy, mint a többi szövetelem is kékre festődtek, de nem metachromasiásan. Ugyanez volt az eredmény, ha a fiatalabb záradékról vagy érettebb alakokról volt szó. Ezekután megállapítható volt, hogy mivel a típusos záradék metachromasiát nem mutat, a trachomás és nem trachomás betegek kaparékában található metachromasiásan festődő sejtek nem trachomatestecskéket hordoznak, hanem más sejtféleségről van szó. A metachromasia kérdésével foglalkozva láttuk, hogy a metachromatikus nyákfestő anyagokkal, mint pl. a toluidinkékkel, thioninnal, methylenkékkel a hízósejtek szemcséi festődnek a festék alapszínétől elütően. Számunkra a toluidinkékkel való festés a jelen kérdés vizsgálatánál sokatmondónak ígérkezett. Ezzel a festékkel a záradék, mint a Brand festés alapján ismerjük, kékre festodik, ugyanakkor pedig a hízósejtek festésére is régebben használják, de az ezekben mutatkozó szemcsék toluidinkékkel pirosak. Színtelenítés után, vagy a kaparékot közvetlenül tolluidinkékkel festve a záradék mindig kékre,a Poleff által leírt metachromasiás rögöket tartalmazó sejtek pedig pirosra festődtek. Kétségtelen, hogy a hízósejtek és a trachomás záradéktestek szemcséi egyaránt bazofil festődésükkel tűnnek ki, ezért exakt elkülönítésük nehézségbe ütközik, különösen ha a záradék a sejtben szétszórtabb, érettebb kirajzás van és nem a jellegzetes sapkaszerű képlettel találkozunk. De ezenkívül ismeretes, hogy vegetatív alakok a fehérvérsejtekben, makrophagokban is megjelenhetnek, az elkülönítés nehéz. Módot nyújt az elkülönítésre azonban az a körülmény, hogy a bazofil struktúrák festődése váltakozó mértékű. A hízósejt szemcséi kifejezett elektronegativitásuk miatt még pH 1-es médiumban is bazofil festődésűek, míg a maganyag, pontosabban a nucleoproteinek általában már pH 2,8-nál elvesztik bazofil festődésüket. így tehát különböző savi médiumban történő festéssel elkiilöníthetővé válnak a különböző bazofil struktúrák szelektív festődésük által. Vizsgálataink azt mutatták, hogy a trachomás kénetekben talált bazofil granulációjú sejtek, melyek morphologiai megjelenésükben is a hízósejteknek feleltek meg, pH 1-es médiumban megtartják bazofil festődésüket ugyanakkor, amikor magfestés jelei egyáltalában nem mutatkoztak. Ez a körülmény nagy fokban valószínűsíti hízósejt mivoltukat. Mint a fentiekből látjuk a Poleff-féle záradékfestés annak ellenére, hogy az irodalomban eléggé méltatott, mindennapi használatra csak fenntartással fogadható el, mert a metachromasiára támaszkodik és körülményes ellenőrző festés lehet szükséges. Bár a festési eljárás specifitásának igazolására Poleff és munkatársai egyidejűleg elvégezték a Feulgen reactiot is és megállapították, 99
