Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
tozó viselkedésűek — képeznek nehézséget. Általánosan ismert, hogy a sejtmagállomány festése, pontosabban a thymonucleinsav kimutatása a Feulgen és Rossenbeck által ajánlott festéssel történik, melynek lényege az, hogy a purin-testek a nuclein sav kötésből 60°-on hydrolysis útján lehasíthatók, redukált aldehyd-csoportok válnak szabaddá és ezek kénsavas fuchsinnal vörösesibolya színű festékanyaggá kötődnek. Gross féld úgy járt el a záradéktest kimutatásánál, hogy a Giemsával festett záradékot megjelölte, majd alkohollal színtelenítette és Feulgen szerint festette. Amennyiben a granulák vörösesibolya színűre festődtek, azokat a vírussal tartotta azonosnak. Az elemi-test olyan szemcséi, amelyek ribo-nucleo-protein molekulákból állanak Feulgen negatívak, az animalis vírusok, melyek desoxy-ribonucleinsavat tartalmaznak Feulgen positivak. Bár Gross féld a magszármazékok vagy virusrészecskék kimutatására, a plasmában mutatkozó egyéb szemcsék (chromidiák) elkülönítésére a Feulgen-reactiot alkalmasnak látta, mégsem állíthatjuk, hogy ez a festési módszer minden körülmények között specifikus. Ugyanis adják a plasma lipoidszerű anyagai is, ezenkívül ismeretes, hogy a structurafestésnél a pH-milieu, a sejtanyagcsere fázisváltozásai mennyire megnehezítik a színárnyalatok szerinti elkülönítést. A Feulgen-reactio tehát plasma-reactio is és többször különleges kezelés kell a plasma- és a magfestés elkülönítéséhez, (alkoholos extractio és hydrolysis nélküli kontrol). Piekarsky és Robinow is rámutattak, hogy a trachoma kórokozójának tartott záradék Feulgen-festéssel való kimutatását illetőleg kétségeik vannak. E szerzők megbízhatóbb eljárásnak tartják a thymonucleinsav jelenlétének igazolására a toluidin festést, osmiumsavas fixálás és lugolos edzés után. Ezen eljárás a virus kimutatására szerintük jobban alkalmas. Ezen észrevételek ellenére azonban a Feulgenreactió mint nucleal-reactio maga is általánosan elfogadott. Nem vitatva azt, hogy a trachoma diagnosisához általánosan elfogadott záradéktestecske a kórokozóval azonos-e vagy mint azt pl. Sugita állítja, hogy a virus hatására a plasmában kicsapódott szemcsékről van-e szó, melyhez hasonlókat chromsavas kénsavval is elő lehet állítani, vág} továbbá mucinszármazékok-e (Schimazu), vagy phagocytált anyagok (Trapézoméra), vagy továbbá, hogy a Golgi-apparátus reactios termékéről van-e szó — csupán arra szorítkozunk, hogy a Poleff által ajánlott festési eljárás használhatóságát vizsgálva tapasztalatainkról beszámoljunk. Poleff az 1952-ben közölt festési eljárásról azt állította, hogy a Giemsa festésnél megbízhatóbb, a különböző vegetatív alakok kimutatására alkalmasabb. Eljárása tulajdonképpen a Machiavello által ajánlott bazikus fuchsin + citromsav -f- methylenkék festésből indul ki, melyet azonban nem tart megfelelőnek. Jobban ajánlja a citromsavas methylenkék festést, mely rövid idő alatt elvégezhető, nagyobb differenciálási lehetőségeket ad,94,5%-os positivitással. Meglepő, hogy a látszólag egészséges kötőhártyáról is 42,3%-ban tudott záradékot kimutatni. Eljárása a következő: 1. lángon fixálás. 2. 1 gr methylenkék és 0,5 gr 100 ccm vízben oldott citromsavval fest 3 percig. A trachomatestek e festés szerint élénk violás vörösek, metachromasiásak. A festés előnyeként hangsúlyozza, a tiszta kontrasztot. Mivel a Poleff módszert sok trachomatológus átvette, mi is kipróbáltuk és a vele szerzett tapasztalatokat a következőkben közöljük: Trachomás kaparékokban, melyeket főleg a bonyhádi és hőgyészi friss beteganyagból vettünk citrátos methylenkék festést alkalmazva valóban találtunk metachromatikus granulatióval sejteket. Már a legelső vizsgálatoknál alaposabb megfigyelésnél azonban feltűnő volt,hogy az ilyen metachromasiásan 98
