Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
A pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató : Boros Béla egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) A traehoma-záradéktestecskék festésének kérdésébe* Л Poleff-féle festés kritikája BOBOS BÉLA, NEKVBTTI M А В I A, SZTBILICH LAJOS A trachoma korai diagnosisának kérdése mint állandóan aktuális kérdés hazánkban a friss előfordulások és endemiák jelentkezésével újult erővel vetődik fel. Közismert, hogy a trachoma előfordulások színhelyén a lappangó, vagy kezdeti klinikai tünetek felismerése milyen nehézséget okoz és mennyi vitára ad alkalmat. Kezdve a legkorábbi tünetektől az epitheliosistól a gyanús follicularis gócok, subepithelialis körülírt beszűrődések és egyéb trachomára jellemző tünetek kifejlődéséig sok átmenet lehetséges. A trachoma incipiens felismerése különös jelentőséggel bír akkor, ha valamely közösségben kifejezett trachomát találunk és a jelentéktelen elváltozásokat mutató még nem trachomásnak tartott egyének elkülönítésének kérdése merül fel. Ez a kérdés a trachoma epidemiológiájában mindenkor megmutatkozott, az unitárius és dualista felfogás központi kérdése volt régen is és maradt többé-kevésbbé ma is, legalább is ami az acut diagnosist illeti. Különösen a gyermekkor follicularis kötőhártyagyulladásai tekintetében találkozunk eltérő véleményekkel. Elschnig pl. a folliculosist azért sorolta a trachomához, mert többször volt alkalma megfigyelni, hogy zárt intézetben ilyen esetekből sokszor trachoma fejlődött ki, annak minden megkívánt tünetével. Lindner a follicularis con j uncti vitist nem sorolja a trachomához, mivel záradéktestet sohasem talált. Morax szerint előfordul a záradék conjunctivitis follicularisnál is. Birch—Hirschfeld azon az állásponton volt, hogy ha valamely follicularis conjunctivitis nem mutat hegesedésre hajlamosságot és oxycyanat cseppekre gyógyul, akkor nem trachomáról van szó. Rötth mint tudjuk, azt a nézetet képviselte, hogy bizonyos stádiumban az elkülönítés sem klinikailag, sem histologiailag nem lehetséges. A trachoma-záradék bár még a mai napig is sok vitára ad alkalmat, kimutatása illetve vizsgálata mégsem nélkülözhető. A záradéktest kimutatásának jelentőségét és fontosságát aláhúzza az a tény, hogy legnagyobb mennyiségben a praefollicularis, enyhe gyulladásos elváltozást mutató stádiumban található, majd a trachoma idült eseteiben kimutathatósága erősen csökken. Ennek az epidemiológiai paradoxonnak magyarázatát nem ismerjük. Lehetséges, hogy a kezdeti időben a záradék iso-elektromos pontjának a kötőhártya pH viszonyai jobban kezdveznek. Mindenesetre járványtani szempontból igen fontos, hogy a kifejlett tüneteket még nem mutató, sokszor enyhe kötőhártyagyulladással kezdődő trachomaesetekben a legnagyobb fertőzési veszéllyel kell számolni. A záradék kimutatására a Provaczek—Halberstädter és Greeff által ajánlott Giemsa-festés általánosan elfogadott s bár sok módosítását ajánlották (Greeff, Herczog, Flemming, Lindner stb.) ma is a legelterjedtebb és legszívesebben használt eljárás. A záradékfestés problematikája mindamellett korántsem lezárt. Egyrészt a sejtben és sejten kívüli vegetatív formák festődésének kérdése, másrészt a különböző granulálj, — melyek histochemiai reactiókban válSzemészet 7 97
