Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 2. szám
fokozatosan súlyosan romlott (1. ábra) és mellkasi vizenyő, szívgyengeség tünetei között a betegség 8. hónapjában meghalt. A bőrcsomók fellépése után néhány héttel a jobb szemtekei kötőhártyán szürkésrózsaszínes, duzzadt, enyhén chemoticus gócos elváltozások alakultak ki néhány tágabb értörzzsel (2. ábra). Két ilyen egyenként 7—8 mm átmérőjű laposan kiemelkedő kerekded góc látszott, egyik a bulbus alsó-külső, másik az alsó-belső quadránsában, amelyek alul és középen egybefolytak. A kötőhártyák másutt normálisak, daganatos elváltozás nem keletkezett. Ugyancsak a bőrcsomók fellépésével egyidejűleg a bal felső szemhéjban kívül daganat fejlődött ki, amely a betegség lefolyása alatt 4x3 cm nagyságú lett, tojásalakúan elődomborodott. E képlet livid, kissé hámló bőrrel fedett, fájdalmatlan. Az alsó szemhéj bőre alatt néhány kisbabnyi hasonló képlet volt (3. ábra). A bőrben található csomók histologiai vizsgálata ugyanazt az elváltozást mutatta, mint az obductionál talált nyirokcsomó, lép, vese, bélfal beszűrődések, nevezetesen myeloblastos leukaemiás infiltratumoknak bizonyultak. 4. A szemhéji daganat histologiai képe.. Para- 5. A paramyeloblast sejtek nagyított képe. myeloblastos beszűrődés. Az érlumenek endothel sejtjeinek burjánzása. A szemhéji daganat histologiai vizsgálata : A mintegy 20x8x4 mm nagyságú kimetszett szövetdarabkán egyáltalában nem ismerhető fel a szemhéj normális szerkezete. Itt-ott még vékonyabb-vastagabb collagen rostokból álló nyalábokat láthatunk. A m. orbicularis oculi maradékaként pár izomrostfonat tűnik fel. Különben a szövetdarabka mindenben inkább rosszindulatú daganatra emlékeztet, mely nem kímélve a természetes szövethatárokat, beszűrődve nő. Az igen nagy szerkezet- és nagyságbeli különbségeket mutató sejtek túlnyomó részben kerekek, lazán helyezkednek el; köztük igen finom reticularis kötőszövet mutatható ki (4. ábra). A daganatsejteknek imponáló szövetelemek szerkezetüket tekintve, nagyjából három csoportra oszthatók. A felsorolandó első két sejtfajta meglehetősen nagy (24—26 mikron). Az első sejtféleség magjának alakja feltűnően hasonlít a monocyták magalakjára, többé-kevésbbé lebenyezett. Azonban mind a magnak, mind a plasmának structurája teljesen elütő a monocytáétól. A másik sejtféleség magja feltűnően nagy a plasmához viszonyítva, durván szemcsés, habos szerkezetű, míg a plasma finoman granulált, olykor igen nagymértékben, úgyhogy a szemcsézettség még a magot is elfedi. Vannak végül olyan sejtek is, melyek az előbbieknél kisebbek, alakra és nagyságra is olyanok, mint a lymphocyták. A három felsorolt sejtféleség között minden elképzelhető variatio előfordul. Mindezek alapján tehát egészen szembeszökő a nagyság- és szerkezetbeli polymorphismus. A másik feltűnő jelenség az. hogy az utóbb említett Szemészet 81
