Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 2. szám

sejtek magjában nincs nucleolus. A magvacska azonban hiányozhat a többi sejtekből is, ill. a megszokottnál nagyobb számban (4—5) lehet jelen. Ugyanekkor a rendesnél nagyobb, vagy váltakozó nucleusok figyelhetők meg. Gyakran találunk mitoticus, vagy többsarkú oszlásban levő sejteket is. Végül egészen különös a sejtek agresszív, mindent elpusztító növekedése. Ezen felsorolt tulajdonságok a rosszindulatú daganatok jellegzetes sajátságai.

A sejtek eredetét kutatva elsősorban kereksejtes, vagy lymphosarcomára gondolhatnánk. Tekintettel arra, hogy főleg az utóbbinak nincsenek olyan kétségtelenül bizonyos és jellegzetes szövettani jelei, melyek a leukaemiától elkülönítenék, feltétlenül fehérvérűségre is kell gondolnunk. E mellett szól a haematologiai lelet is. Különböző festési eljárások (haematoxylin-eosin, van Gieson, ezüstimpregnálás, May—Grünwald—Giemsa stb.) meggyőztek arról, hogy a leírt sejtek Naegeli által ismertetett

6. A beszürődés az episclerában tömött csík 7. Az episclerának myeloid elemekkel való alakjában követhető. beszürődése. Főképpen az erek körül. Szórványos betörési gócok a sclera felszínes rétegébe.

paramyeloblastoknak felelnek meg (monocytoid-, promyelocytár- és mikromyeloblast (5. ábra). Bracket módszere szerint methyl-zöld-pyroninnal megfestve a készítményeket, az éretlen physiologias vagy kóros (leukaemias) myeloid és lymphoid elemek plasmája — magas nucleinsav tartalmánál fogva — egynemű vörösre festődik vagy finom vörös szemcsék, rögök, fonalak láthatók a plasmában, míg a mag chromatinja kifejezetten kékeszöldre színeződik. Esetünkben is alkalmaztuk ezen festési eljárást, mindhárom sejtfajtánál egyöntetűen ugyanazt az eredményt kaptuk, mint fentebb említettük.

Az oxydase-reakció csak kevés esetben adott gyengén positiv eredményt, ezzel i s jelezve azok éretlen voltát. Fejlődő myeloid elemek nem (hiatus leukaemicus), érett leukocyták alig találhatók a készítményekben. Mindezek alapján tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szemhéj beszürődése leukaemiás eredetű. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a beszűrődött szövetekben számos ér van, melyeknek endothelsejtjei megduzzadtak, plasmájuk és magjuk egyaránt világos, habos, a sejtek a lumen felé burjánzanak, néhol azt részben vagy egészben ki is töltik. Sok helyütt az érfalon paramyeloblastok átlépése figyelhető meg.

Ezen tumorsejtekhez kétségtelenül igen hasonló szövetelemek (paramyeloblastok) hovatartozandóságát eldönteni nagyon nehéz. A leukaemiákkal behatóan foglalkozva mind több és több olyan esetet írnak le, ahol ezen sejtek hovatartozandóságát megmondani nem lehet. H. Downey elmélete szerint is a myeloblast és a lymphocyta között rokonság áll fenn. A leukaemiák tumorelméletének egyik legfőbb bizonyítéka, hogy daganatot előidéző factorok leukosist is képesek létrehozni, pl. a virus okozta tyúk-