Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 1. szám

anomaloskopon mérték a négy ős-szín ingerküszöbét. A módszer ugyan megfelelőnek bizonyult, de egyúttal fárasztónak és hosszadalmasnak is, ha némileg megbízható adatok birtokába akartak jutni. De a legtöbb fotométer is valószínűleg minden átalakítás nélkül megfelelő volna tónus- és telítettségküszöb mérésére. A fotometria irodalmában bizonyára vannak is ilyen irányú közlemények, ha a cél nem is a szem, hanem a műszer érzékenységének megvizsgálása volt.

A teljesség kedvéért itt említhető meg, hogy a színtani irodalomban a »színességküszöb« vagy kromatikus küszöb fogalmával is találkozunk. Ez nem ugyanaz, mint a tónus-küszöb. Utóbbi a színtáblán a spektrális vonalon tehető discriminációs lépéseket jelenti, előbbi pedig a színtábla bármely más pontjából minden irányban megállapítható discriminációt, amelyben tehát összekapcsolódik a tónus és telítettségváltozás. A színességküszöböt kisebb-nagyobb ellipszisek ábrázolják. így tehető fogalmi különbség szín és színesség között is. Az egyik a tónus, tehát csak hullámhossz szerinti jellemzés, a másik a chroma, a tényleges szín, ami együtt tónus, telítettség, fényerő.

(A magyar nyelvű terminológia ezen a téren még nem tisztázott. A chromára más kifejezést is lehetne találni, mert a »színesség« még ki nem alakult tónusú színérzést is jelenthet. A pignientanomaloskopon a fotokromatikus intervallum mérésénél rendszeresen jelentkezik egy küszöb, amikor a vizsgált már érzi, hogy a látótér nem fehér, illetve nem színtelen, de még tónusérzése nincs. Ezt is színesség-érzésnek lehetne nevezni.)

A specifikus időküszöbbel régebben többek között Brückner és Kirsch (1912), újabban Rydin (1929) foglalkozott. Tekintve, hogy ezredmásodperc időrendnagyságú értékekkel kell dolgozni, bonyolult kísérleti berendezésre és sok óvatossági rendszabályra van szükség. Az eredményekről összefoglalóan annyit lehet mondani, hogy a színidőküszöb függ a szem hangoltsági állapotától, a mezőnagyságtól, telítettségtől, a színingert közvetlenül megelőző és követő inger mineműségétől és a pupilla átmérőjétől, annyira, hogy abszolút értékeket még csak megközelítően sem lehet megadni. Legfeljebb annyi állapítható meg, hogy adott vizsgálati szituációban átlagosan a vörös küszöbe 6,5, a sárgáé 15,5, a zöldé 16,5, a kéké 19,5 ezredmásodperc volt (Brückner és Kirsch). Valamint az, hogy az anomálisok specifikus küszöbe átlagosan a háromszorosa a normálisnak (Rydin). ami gyakorlati szempontból is fontos. Viszont generális küszöbük megegyezik a normálissal, tehát csak a fotokromatikus időintervallum nőtt meg. Az időküszöb ismeretére és mérhetőségére a forgalmi eszközök gyorsaságának növekedésével mindinkább szükség volna.

Talán még inkább vonatkozik ez a mezőküszöbre. Annyi ismeretes, hogy kis látószögben minden színes felület színtelen ; a szín csak a felszín növekedésével jelenik' meg. Azt is tudjuk, hogy nagy felületen (10° felett) dikromátnak is lehet specifikus vörös-zöld színérzése, vagy legalább is az egyik (Trendelenburg : Gesichtssinn, 90. о.). Az is közismert, hogy anomálisok a pseudoisochromatikus táblákat közelítéssel, tehát a látószög növelésével gyakran el tudják olvasni. Mindez azonban kevés ; számszerű adatokkal nem rendelkezünk. Pedig a szemorvoshoz ez a színlátás-vizsgálat állna legközelebb : a színlátást úgy mérni a színes felület látószögével, mint ahogyan megszokta a látóélességnél. Tehát valamely »színlátóélesség-táblán«. amelyen meg volna állapítható egyenként a négy ős-szín felismerési látószöge, illetve reciprok-értékben a színlátás élessége. Ez konkrét formában, számszerűen mért teljesítőképesség volna. Kétségtelen, hogy szorosan össze is függ a színtévesztéssel: minden nem normális trikromát csökkent felismerőképességgel rendelkezik egy vagy több színben (eltekintve a még bebizonyítottalak nem tekinthető Hess-féLe túlértékűségtől).

Eleinte meglepő, hogy ilyen táblák szerkesztését még senki sem kísérelte meg. De aztán érthetővé válik, ha az ember maga megpróbálja, mint mi a debreceni színtani laboratóriumban. A küszöbmérés minden nehézsége jelentkezik. De azért: olyan tábla előállítása, amelyen 5 m távolságból mind a négy ős-szín mezőküszöbét a felisme27