Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
több alapingerből tevődik össze, függ látszögtől, exponálási időtől; mindez annyira bonyolulttá teszi a kérdést, hogy klinikailag használható egyszerű és megbízható módszert eddig nem sikerült szerkeszteni. A spektrális tónusmegkülönböztető görbét minden színtanból jól ismerjük ; többen meghatározták (König és Dielend, Steindler és Jones, Pitt és Wright). Helmholtz-féle spektrálfotométer kell hozzá, amelynek mindkét látótérfelébe ugyanazt a hullámhosszat állítjuk be és azután az egyiket addig változtatjuk, amíg észrevehető különbség nincs. A kivitel azonban nem egészen egyszerű, mert ahogy a fényerőgörbe elkészítésénél a fellépő tónusdifferencia zavar, úgy itt a fényerőkülönbség nehezíti meg az optikai egyenlet beállítását. Tehát a fényerőkülönbséget minden állításnál ki kell egyenlíteni. Sok függ az alapfényerőtől is, mindennek következtében az ugyanazon hullámhosszra vonatkozó ordinata-adatok a szerzők szerint különbözők. Egyben megegyezzik valamennyi: három helyen van minimum, narancsban (590 m/л), zöldben (500 mu) és kékben (450 ту). amit a trichromatikus elmélet újabb bizonyítékának lehet tekinteni. A dikromátoknak csak neutrális pontjuk közvetlen két oldalán van discriminációjuk; a protanopiásnak 495, a deuteranopiásnak 500 mu körül. Az anomális trikromátok discriminációja nem egységes. Minden átmenet megtalálható a majdnem normálistól a majdnem dikromátig. Sőt a telítettségi megkülönböztetés egyes szakaszokon néha jobb, mint a normálisé. Előfordul az is, hogy a discrimináció nem arányos az anomális kvocienssel: rosszabb kvociensű anomálisnak jobb a discriminációja és fordítva. Ez is oka annak a már említett körülménynek, hogy egyes szerzők az anomaloskopot nem tartják alkalmasnak a színtévesztés mérvének megállapítására. Wright szerint (Researches, 1946, 193—301) a színtévesztés legfontosabb tünete a csökkent tónusmegkülönböztetőképesség, fősúlyt ennek a vizsgálatára kellene vetni. Történtek és történnek is mindig kísérletek klinikailag használható eljárások kidolgozására. Különösen pigmentszínekkel sok lehetőség áll rendelkezésre. Lényegük a színtest, vagy a színtest valamely részlegének felépítése. Mint ahogyan a színtáblán hibátlan spektrális vonalat csak a normális trikromát tud előállítani, úgy tökéletes színtestet is csak ép színlátású képes összerakni. A feladat tehát az volna, hogy a vizsgált lehetőleg soktagú OstwakLféle színtest összekevert színeit telítettség és tónus szerint rendezze. Nyilvánvaló, ehhez sok idő, értelem és színtani tudás is kell. Trendelenburg (1940) kissé leegyszerűsítve ezt az utat választotta. »Színfolteljárása« 15 tagú színkörből áll, minden szín 16 telítettségi fokozattal. Az egyes színek 1 cm átmérőjű papírkorongocskákon vannak. Ezeket összekeverve kiszórjuk a vizsgált elé, a kezébe adunk egy tónust és felszólítjuk, hogy az összes azonos színűeket szedje ki és rendezze világossági fokozat szerint. Trendelenburg sok jót tud elmondani módszeréről. Annakidején mi is sokat próbálkoztunk vele, de éppúgy nem boldogultunk, mint az Ostwald-féle színtest összerakásával. Az ilyen és hasonló válogató próbáknak őse a Holmgren-féle pamutpróba. A Nagel-féle ú. n. pseudoisochromatikus sorozat, amely Németországban hosszabb ideig a kötelező vizsgálati módszer volt, szintén ide tartozik. A küszöbértékvizsgáló jelleg elmosódott bennük, számszerű adatokat nem szolgáltatnak, már csak történelmi jelentőségük van. A Szovjetunióban Zareckaja szerkesztett egy készüléket, amely kimondottan a színlátás küszöbértékének meghatározására szolgál. Részletes leírásától el lehet tekinteni, mivel közleménye a Szemészet 1951. évi első számában magyarul is megjelent. Készülékét jelenlegi formájában Zareckaja elsősorban a centrális színlátás kóros csökkenésének vizsgálatára ajánlja : megfelelően átépítve valószínűleg előnyösen lehetne használni a színtévesztés diagnosztikájában is. A Kettesy-féle pigment-anomaloskop is alkalmas akár discrimináció, akár tónus- akár telítettségküszöb meghatározására. Pirityi és Nagy (1951) az alkohol hatásának vizsgálatánál a színlátásra a pigment-26
