Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
Lange-lámpa leletet, ezek közül egyik a belső egyenes felszabadítása után hátulról is átvilágítható volt. Egy esetben a negativ lelet, feltárás útján végezve az átvilágítást, pozitív lett. Egyik betegünknek a nem tumoros másik szeme sem volt átvilágítható. Tekintettel az átvilágítás diagnosztikai jelentőségére, tanácsos azt főként kétes esetekben ismételten elvégezni. A szem belső nyomásának viselkedése intraocularis tumorok esetén igen tanulságos. Tankönyvekben olvashatjuk, hogy a serosus ablatiót a tumorostól többek között a tensio viselkedése különíti el, mely az előbbiben csökkent, utóbbiban fokózott. Még Lindner 1952-ben megjelent tankönyve is a következőt írja : a tumor további növekedése az intraocularis nyomás emelkedéséhez Vezet. Többen úgy vélik, hogy a nyomásfokozódás csupán az esetek egy részében következik be. Reese szerint az esetek egyhafmadában, Bailliart—Magitot szerint azok egynegyedében áll elő másodlagos glaukoma. A tensio változásának oka a tumoros szemekben még nem egészen tisztázott. Valószínűleg nem a tumor nagysága a döntő, hanem a vortex vénákhoz Való viszonya. Ha az üvegtestbe nőtt bele a tumor, ez oka lehet tensioemelkedésnek, ugyanígy üvegtesti vérzések, Vagy az elvezető utaknak a tumorsejtek által történt elzáródása. A meglehetősen gyakori hypotonia okául Terry és Johns a tumor által termelt toxint nevezik meg, mely gátló hatással lenne a corpus ciliare csarnokvíz-elválasztó tevékenységére. Duke—Elder szerint ez a toxin feltehetően histaminszerú anyag. Irodalmi adatok Vannak glaukomás szemben fellépő tumor okozta hypotoniára. Albrich esetét úgy magyarázza, hogy a daganat anyagcseretermékei változtatnák meg az intraocularis folyadék molekuláris összetételét és ez Vezet hypotoniához. Bármi is a hypotonia oka, klinikai tapasztalat, hogy hypotonia nem szól tumor ellen. Fokozott tensiót 94 tumoros betegünk közül csak 18-ban találtunk s ha idevesszük a másik szemhez viszonyítva nagyobb, de absolut értékben normális szemnyomású 5 esetet is, akkor is csak az esetek 1/4-ében volt a tensio fokozott. Kelativ hypotoniát 25 tumoros szemben találtunk. Egy esetben az 5/10 látású, relative hypotoniás szem enucleatiójába a beteg nem egyezvén bele, két év múlva került csak enucleatiora ; ekkor a tensió már 50 Hgmm volt. Tapasztalataink alapján nem mondhatjuk, hogy a tumor a szem feszülését fokozza, illetőleg a tumor növekedése feltétlenül secundaer glankomához vezet. Melanoblastoma kimutatására különböző reakciókat ajánlottak. A legáltalánosabban ismert a melanin-próba a vizeletben. Reese a melanin-próbát nem tartja megfelelőnek, szerinte csak akkor pozitív, *ha a májban, Vagy egyebütt már kiterjedt metastasisok vannak. Mi 8 esetben végeztünk melanin-próbát, ebből 4 pozitív, 4 negatív eredményt adott ; szövettanilag mint a 8 melanoblastomának bizonyult. Cibis 5 tumoros szem subretinális folyadékában végzett módosított melaninpróbát és mind az 5 pozitív volt, serosus leválások esetén viszont negatív reakciót kapott. Kerestek tumorsejteket a subretinális folyadékban, ennek diagnostikus értéke azonban Reese szerint a normálisan is gyakran jelenlevő pigmentált epithelsejtek miatt kétséges. Általában a legtöbb szerző hangsúlyozza, hogy tumorgyanús bulbusokon sklerapunctiot végezni nem szabad, mert ezzel a tumor terjedésének veszélye nő. Nagyjelentőségű Thomas, Krohmer és Storaasli eljárása, melynek alapja, hogy malignus tumorok nagyobb mennyiségben nyelnek el radioaktiv anyagokat, mint az ép szövet. Szerzők radioaktiv phosphort (P32; adnak intravénásán, majd a bulbus felszínén Geiger-készülékkel mérik a kibocsátott radioaktiv isotopok mennyiségét, amely tumort tartalmazó szemeken többszöröse az ép szemben találtnak. Az eddigiekből is látszik, hogy az intraocularis tumor kórismézése nem mindig könnyű feladat. A továbbiakban a differentialdiagnosis szempontjából szóbajövő kórképeket ismertetjük. Tudvalevő, hogy az intraocularis vérzések rosszul világít-166
