Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
Ы. E. 66 éves férfi beteg jobb szemén. 20 cm-ről, bal szemén 10 cm-ről olvas ujjakat. Mindkét szemén évekkel előbb iridektómia, mélyen kivájult, sorvadt látóidegfők. A jobb szemen 31—41 Hg mm között ingadozó nyomás, bal szem nyomása normális. A jobb látótér felső-külső negyedéből egy 15—20 fokkal beszűkült sziget maradt meg. Jobb oldalt 10 retrobularis pantocain injectio naponta, amely a szemnyomásra szembetűnő befolyást nem gyakorolt. A látótér keveset bővült, ez azonban csak átmeneti volt, mert pár hét alatt ismét a kiindulási értékre szűkült és a beteg később teljesen megvakult. Egy másik simplex glaucomában szenvedő 65 éves nőbetegünk jobb szemén körkörösen majdnem a középpontig beszűkült látótér mellett 5/50 látását hirtelen egyik a napról a másikra elvesztette. Bal szeme absolut glaucomában vak. Normális szemnyomás. Azonnal megkezdve a retrobuláris pantocain-injectiókat, ötödik injectio után régi látása visszatért. Az eredmény azonban csak átmeneti volt, mert pár hónappal később ismét elvesztette látását. K. J. 61 éves férfi beteg bal szemén 7 év előtt magas vérnyomás kapcsán hirtelen meggyengült a látása. Ez időtájt a jobb szem visusa közel normális volt, a bal szemen 2 m ujjolvasás. Mindkét szemfenéken magas vérnyomásra utaló jelek, a bal szemfenéken emellett vérzések és retinitises gócok voltak megfigyelhetők. 7 évvel később 1950-ben változatlan látásélesség mellett a bal szemfenék képe annyiban módosult, hogy egyes artériák szürkés kötegekké alakultak, a látóhártya síkjában helyenként proliferativ kötegek voltak megfigyelhetők, elszórt vérzések és néhány finom retinitises góc szomszédságában. Ugyanekkor belgyógyászati lelete: nephrosclerosis, ptosis ventriculi, ulcus duodeni, RR: 230/100 Hgmm. Elpanaszolta, hogy kb. negyednaponként a bal szemgolyóban, valamint a szemgödörben nagy fájdalom jelentkezik, ugyanakkor a látása elhomályosodik. Négy óra alatt ezen tünetek maguktól oldódnak. Megjegyzem, hogy a szemnyomást normálisnak mértük. Endarteritises folyamathoz csatlakozott érspasmust feltételezve, retrobulbáris anaesthesiára gondoltunk. Az első pantocain injectio után másnap élénk belöveltség mellett zöldhályogos roham képével jelentkezett, amely ótánkénti pilocarpinra gyorsan lezajlott és a beteg azóta is napi kétszeri pilocarpin mellett panaszmentes. Ügv látszik, hogy egyetlen injectio olyan vérbőséget okozott az uvea ereiben, hogy a labilis keringési viszonyokat felborítva, zöldhályogos roham keletkezésére vezetett. Előrehaladott idült zöldhályogban erősen beszűkült 1 átótér és megközelítően normális szemnyomás mellett minden kezeléssel dacoló látásromlás esetében, amikor már műtét sem jöhet szóba, az előbbi kezelés végső kísérletként ajánlható. Feltűnő szemnyomás ingadozások mellett azonban óvatosság indokolt, úgyszintén az intraoculáris erek bántalmazottsága mellett. Alkalmaztam a retrobulbáris érzéstelenítést teljes és részleges arteria centr. retinae elzáródás esetében. Az elzáródott érterületnek megfelelően embolia klinikai képét láttuk, amely különböző fokú látászavart okozott. Mindegyik esetben a szokásos klinikai kezelés után rövidebb-hosszabb idővel történt az előbb említett injectiós kúra _ H. A. 28 éves nőbetegünk bal szemén támadt a központi verőér felfelé haladó ágán embolia Ennek megfelelően látása 5/25-re romlott és látóterének alsó fele csaknem a középpontig hiányzott. A belgyógyászati vizsgálat insufficientia bicusp. et stenosis ostii venosi sin. és myodegeneratio cordist mutatott ki. Az oscillometriás vizsgálat negativ volt, a kapillármikroszkopia erősenspastikus gyér kapillárisokból vasoneurosisra következtetett. Az ideghártyai verőeres diastoles nyomás 30 Hgmm volt. Klinikai tartózkodása alatt priscol injectiókat kapott izomba és 5/12 látásélességgel távozott. Az előbbi kezelés után két héttel változatlanul 5/12 látásélesség mellett kezdjük el a retrobulbáris anaesthesiát, naponta adva, összesen 10 injectiót. Látásélessége az előbbi értékről 5/6-ra javult, szemfenéki erek a beteg területen tágultak, amint a kezelés előtt és után készített szemfenéki fotográfián is észlelhető volt. Látótere azonban csak 10—15 fokkal tágult. S. J. 42 éves férfi betegünk jobb szemén 1948 júliusában hirtelen keletkezett látászavar. Ugyanezen év januárjában endocarditis lentája volt, amelyet 118 millió 0. E. penicillinnel sikerült meggyógyítani. Márciusban 2,800.000 vörösvérsejtje, 3200 fehérvérsejtje, 7% eosinophil sejtje és 54% Hgb.-ja mellett vérsejtsüllvedése 125 mm volt. Októberben splenectomia. Szembaját embóliának diagnostizált-ák másutt és nikotinsav injectiókat kapott. 1950 februárban a jobb szemén 5/50 látásélesség és concentrikusan 10 fokig beszűkült látótér mellett embolia art. centr. rét. után kifejlődött látóidegsorvadás képét láttuk. A látóidegfő alsó-külső negyedében két kis újonnan képződött érkacs. Másodnaponta retrobulbáris érzéstelenítés. A tizedik injectio után 5/40 látásélesség, látótér pedig 10 fokkal bővült. Hat héttel a kúra után ismét csak 5/50 látásélesség, a kibővült látótér azonban nem változott. Friss embolia esetében is sikerült ilyen módon kézmozgás látásról egy két méter ujjolvasásnyi látásjavulást elérni. Az embóliák esetében elérhető eredmények ugyan igen szerények, de figvelembévévé egyéb gyógyeljárásaink fogyatékosságát és gyakori sikertelenségét, újabb lehetőség 157
