Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 4. szám
nek leírása után szűrővizsgálatokra való felhasználhatóságát, valamint klinikai alkalmazását ismertetjük. Irodalom 1. Granit: Acta Ophth. (Suppi. VII.) Vol. 14, 1936. — 2. Hecht: J. gen. Physiol. 2, 499. 1920. és Physiol. Revue 17, 239, 1937- — 3. Hecht, Shlaer : J. opt. Sic. Am. 28. 269. 1938. — 4. Jonkers: Ophthalmologica 114, 3971. 1947. — 5. Koch : Brit. J. Ophth. 29. 934. 1945. és 31. 235. 1947- — 6. Mc. Donald : Am. J. Ophth. 32. 1335. 1949. — 7. Riehen : Klin. Mbl. Au. 107. 1. 1941. és 109. 197. 1943. — 8. Roussel—Weekers : Ophthalmologica 113. 215. 1947. — 9. Sloan : Arch. Ophth. 22. 233. 1939. — 10. Weekers—Roussel: Ophthalmologica 112. 305. 1946. Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye (igazgató : Nónay Tibor dr. egyet, tanár, az orvostudományok kandidátusa) Szemgolyó mögé sorozatosan adott érzéstelenítés javaslatairól és várható eredményeiről Irta : Németh Lajos Szembetegségekben különböző céllal adnak a szemgolyó mögé injectiólcat. Atropin, priscol, acetylcholin mellett — mely utóbbinak jó hatásáról 1937-ben beszámoltam — használnak konyhasó injectiót, benzyl -imidazolint, saját vérsavót stb. Főleg a szemgolyó mögé adott alkohol injectiónak van nagyobb népszerűsége és ennek megfelelő irodalma. Köztudomás szerint ezt főleg zöldhályogban megvakult szemek fájdalmasságának csökkentésére használhatjuk, újabban főleg francia szerzők eredményesen alkalmazzák kisebb töménységben (30—50%-ig) látószemeken is gyógyító céllal. Jó hatást figyeltek meg heveny zöldhályogban, nyomásfokozódással járó iridocyklitisekben, nehezen befolyásolható szaruhártyafekélyekben, mély szaruhártyagyulladásokban. A hatásmechanismust illetően eltérő magyarázatokkal találkozunk, de abban megegyező a vélemény, hogy a fájdalmak kikapcsolása, a reflexek blokkirozása kitűnő hatással van egyrészt a szem keringési viszonyaira, másrészt az esetleges gyulladásra. Ugyanakkor azonban találunk részint kísérletes, részint klinikai megfigyeléseket, amelyek a szemgolyó mögé adott alhocol injectió okozta későbbi hatásokat ismertetik, így Rosso nagyobb concentrátiójú (80—90%) retrobulbáris alkohol injectió után állatkísérletben a ganglion ciliaréban szövettanilag feltűnő sorvadást, elmosódott szöveti rajzolatot, a periganglionaris idegrostokban pedig elfajulásos jeleket talált. Weekers és Roussel pedig pupillatágulatot és a fényreflex kialvását figyelték meg embereken alkohol injectió után. A pupilla reactiók említett zavarát három, lépcsőzetesen egymásba átmenő stádiumban írták le azzal, hogy az utolsó stádium néhány évig is megmaradhat. Bár az előbbi zavarok nem túlzott jelentőségűek, a betegre mégsem közömbösek. Az alkoholnak idegeket tartósan károsító hatása nem csupán a pupillareactiókban, hanem más finomabb, általunk esetleg ma még nem ellenőrizhető működések megzavarásában is érvényesülhet a szemen. Emiatt bizonyos idegenkedést vált ki a gondolat, hogy látószemen alkalmazzuk a retrobulbáris alkoholt. Ugyanakkor azonban a kétségtelen helytálló elméleti megalapozottsága más veszélytelenebbnek látszó, de mégis hasonló hatású eljárás alkalmazására ösztönöz. Speranszky ajánlata alapján számos szerző az idegbefolyások kikapcsolásával próbált gyulladásos betegségekre, így szembetegségekre is kedvező hatást gyakorolni. Az ilyen irányú gyérszámú közlés jó eredményekről számol be. Az időszakos érzéstelenítésnek Mező által ajánlott és mások által is megfigyelt kedvező hatására megkíséreltük a retrobulbáris érzéstelenítés bizonyos időközökben sorozatosan történő alkalmazását. 1949 és 1950-ben végzett megfigyeléseink más irányú munkák miatt megsza155
