Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
Ha ilyen gondolatmenettel igyekszünk magyarázni az emberiség továbbnövekedésének okát, akkor miért keresnénk egy másik, egy különleges okot éppen a szem hossznövekedésének magyarázatára? A myopia keletkezéséről szóló vizsgálódásunk első fordulópontja az. hogy az egész szervezet hossznövekedését és a szem hossznövekedését közös okra vezessük vissza, a közös okot jelöljük meg és derítsük ki körülményeit. Nagyon elfogadható magyarázatot kapunk, ha a myopia-kérdést a fenti keretbe állítjuk be és úgy igyekszünk magyarázni, hogy a szem hossznövekedése a szem alakját és nagyságát általában megszabó sclera helyes vagy helytelen Ca-P-anyagcseréjén nyugszik és növekedése kóros emelkedésének alapvető oka szintén az egész szervezetre vonatkoztatott napbesugárzás elégtelenségében keresendő. A fenti párhuzam itt is hasonló volna : Amíg a sclera Ca-anyagcserezavara csak kisebbfokú csökkenéssel jár, csak kisebbfokú myopia keletkeznék, mely tisztán csak tengelynövekedésben nyilvánul. Ha a Ca-anyagcserezavar nagyobbfokú, akkor kórosabb forma jön létre, mert megjelennek a nagyobb tágulásból eredő egyéb elváltozások. A relatív túlnyomásnak (a Ca-szegény scleraszövet tágulékonyabb), az izmok vongálásának megterhelése is közrejátszik, deformálódik a sclera és létrejön a nagyfokú, az ú. n. kóros myopia, a »betegség«. A sclera ebből a szempontból a szemre vonatkoztatva éppúgy támasztószövet, mint az egész szervezetre vonatkoztatva a csont-szalag rendszer. S hogy a sclera és a csont-szalagrendszer között valóban van ilyen összefüggés, arra bizonyíték — 'közös mesenchymalis eredetükön kívül — mint kórforma, a van der Hoeve-f. syndroma fellépése is. Az ilyenkor található kék sclerát, mely együtt jelenik meg a csont és szalagrendszerbeli eltérésekkel (spontán törésekkel, ficamokkal, szervek ptozisával), mesemchymalis fejlődési rendellenességek egyikének tartják. Erről a kék scleráról Törő a következőket írja : »A kékség megjelenése nem a sclera vékonyságát jelenti, hanem abnormális átlátszódását, melyen át az uvea színe áttűnik. Valószínűleg mikroszkópos és chemiai szerkezete mutat eltérést. . .« {Törő: Az ember fejlődése. Debrecen. 1942. 691.* o.) Ha a myopia keletkezéséről szóló elgondolásunkat a társadalmi fejlődés tükrében tekintjük meg, akkor azt találjuk, hogy az emberiség a társadalmi fejlődés egymást követő fokain jutott el odáig, hogy testét nagyrészben fedő ruhákba öltözött, házakba, városokba költözött és munkakörülményei miatt egyre több idejét töltötte fedett, sugárzástól többé-kevésbbé elzárt helyen. A társadalom életének ilyen efóVcfejlődése azonban káros kölöncöket is hozott magával. Egyik ilyen kölönc az elegendő napsugárzástól való helytelen elzárkózás, mely magával hozta a D-vit. hiányosságon át a Ca-P-anyagcsere kóros megzavarását, amiből származott az idők folyamán — egyebek mellett — a hossznövekedés emelkedése s ha a zavar nagyobbfokú, a rachitis. Ha az egész ember hossznövekedésének egy részét ragadjuk ki és azt myopiának nevezzük el, akkor a fentiekben az emberiség rövidlátásának megjelenése magyarázatot lelne és magával hozná az ellene való küzdelem formáját is. Mert ahogy a myopia megjelenése társadalmi jellegű, az ellene való küzdelem is társadalmi feladat. Ezt már régebben sejtettük, ha közelebbről meghatározni nem is sikerült. Mi azt óhajtjuk hangsúlyozni, hogy a myopia-ellenes küzdelem lehetséges és megoldható feladat, mert éppen a társadalmi fejlődés magasabb lépcsőin vagyunk hivatva az előbbi korok eredményeit értékelni és hibáit corrigálni — ha helyesen felismerjük azokat. Elgondolásunk keretében a myopiáról szóló minden régebbi reális megfigyelés megfér és minden újabb ismeretünk helyet talál. Az iskola-myopia megcáfolt elméletében is van részletigazság, de ez az elmélet olyan, mintha azt mondanánk, hogy egy gyermek lába azért görbe, mert a gyermek jár és a kiváltó okot, a rachitist figyelmen kívül hagynánk. Ebből aztán azt a következtetés vonnánk le, hogy minél többet jár az emberiség a fejlődés folyamán, annál görbébbek lesznek az utódok lábai. így fogalmazván meg az elméletet, kissé furcsának tűnne fel
