Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
A Szombathelyi Megyei Kórház (igazgató: Pető Ernő dr.) szemosztályáról (főorvos : Miklós Andor dr.) és a Tatabányai Megyei Kórház (igazgató : Kabdebó József dr.) szemosztályáról (főorvos : Lakatos István dr.) Anisometropia és arc-asymmetria Irta : Lakatos István Typusos esetek hívták fel a figyelmünket az anisometropiákhoz társuló arc-asymmetriákra. Az alább feldolgozott 100 esetet kb. két év alatt gyűjtöttük össze. A közölt táblázatba az azonos esetekből csak néhányat, de a szórványos eseteket majdnem mind felvettük. Az esetek megoszlása a későbbiekből pontosan kitűnik. Anisometropia eseteink sui generis kórképek, tehát nem szerepelnek köztük azok az esetek, ahol az anisometropia feltehetően az intrauterin életben, vagy később elszenvedett gyulladás, vagy sérülés következménye: heterochromiához társult mikrophthalmus, hydrophthalmus, aplanált cornea, luxált lencse, keratoconus és globus következtében jelentkező anisometropiák. Anisometropiának az alább kifejtendő okok miatt az olyan eseteket minősítettük, ahol a két szem fénytörése között legalább 3 D differenciát találtunk. Nem tekintettük anisometropiának az egyoldali, akár nagyfokú astigmiát sem. A refractiót az esetek zöménél cycloplegiával (scopolamin) állapítottuk meg, főként gyerekeknél és 30—35 éven aluli felnőtteknél. Az arc-asymmetria megállapításában vezérfonalul az arc symmetria-tengelyének viselkedését tekintettük : glabella, orr-hát, állcsúcs, amely a fejlettebb arcfél felé mutat convexitást (1. ábra). Természetesen a typusos esetek mellett voltak kevésbbé kifejezett esetek is, amikor az arc-asymmetria okát csak a homlok, orbita és lágyrészek tüzetesebb vizsgálatakor sikerült kideríteni (2. és 3. ábra). A sérülések és orrsövény deviatiók okozta arc-abnormitásokat igyekeztünk pontosan eldifferenciálni az arckoponya-csontok valódi féloldali fejlettebb volta által okozott arc-asymmetriáktól (I. ábra). A differenciál diagnosis szempontjából azonban gondolnunk kellett a. különböző arc-asymmetriákkal járó kórképekre is. Az arc-asymmetriával járó kórformák közül elsősorban a congenitalis hemiatrophia faciei két typusát kellett eldifferenciálnunk, és pedig progressiv és nem progressiv formáját. Ezeknek az intrauterin gyulladás okozta kórformáknak typusos kísérő tünetei vannak : Horner-tünet, pupilla-zavarok, phthitis bulbi (bár Behr 148 esetből csak 19-ben talált szem-elváltozásokat), igen gyakran sclerodermia, Klumpke-bénulás és epileptiform görcsök. Hemihypertrophia faciei esetében Gözberk két esetben megalophthalmust és exophthalmust talált. Ehhez a kórképhez gyakran társul ostitis fibrosa disseminata, pigment-zavar és endokrin-dysfunctio. Eseteinkben mindezek kizárhatók voltak, és — bár távolról sem tekintjük döntőnek — megemlítjük, hogy Steir szerint a hemihypertrophia (polydaktyliával) gyakrabban a jobb oldalon, a hemiatrophia (syndaktyliával) gyakrabban a bal oldalon fordul elő, mi pedig, mint alább látjuk, általában a bal arc-felet láttuk fejlettebbnek. Ami az arc-asymmetria és anisometropia közti összefüggést illeti, utalnunk kell arra az általános megfigyelésre, hogy fiatalabb korban végzett enucleatio után, vagy fiatalabb korban phthisikussá vált bulbus oldalán évek folyamán az azonos arcfél is visszamaradt fejlődésében. Ez a megfigyelés is alátámasztja azt a fejlődéstani megállapítást, hogy a csontos orbita fejlődését a bulbus fejlődése inducálja, amint a bulbusét a retina, végsőfokon a pigment-epithel. Ezen az alapon tehát az orbita és ezzel az arc-fejlődését a bulbus fejlődése függvényének kell tekintenünk. Az arc-asymmetriák
