Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
iisgertényezó nagyobb hatást ad, a pozitív pedig gyöngébbet, vagy semilyent sem ; a viszony tehát diametrálisan megfordult. Bizonyos feltételek mellett oly állapot következhetik be, amikor minden ingertényező egyforma jelentőséget kap. Ez természetesen a gyenge ingertényező értékének fokozódása által jön létre és végül bekövetkezhet a szokott jelenség fordítottja : az erős ingertényező hatása gyengébbé, a gyengébbé pedig erősebbé válik. Azt a fázist, amelyben minden, ingertényező, az erős és gyenge egyenlő hatást ad, Pavlov, akárcsak Vegyenszkij is »kiegyenlítő fázisának nevezte el. Ez a központi idegrendszer parabiotikus állapota első stádiumainak egyike, amikor a különböző erejű ingertényezők közötti különbség elmosódik. Ezután következhetik az újabb stádium és megfigyelhetjük a paradoxális viszonyt, t. i. az erős ingertényező szerepe méginkább gyengül, a gyengéé pedig mégjóbban erősbcdik. S tényleg, az erős ingertényező kisebb hatást ad mint a gyönge, vagyis az ingererősség törvényének eltorzítása, következik be, ezt a stádiumot Pavlov »ultraparadoxális«-nak nevezte. Pavlov és Vegyenszkij e kijelentései alapján magyarázatot és lehetőséget nyertünk arra, hogy egyes esetekben kiderítsük a látószervnek rejtett, de fennálló működését. A következőkről van szó. A Nagy Honvédő Háborúban sok klinikus felfigyelt arra, hogy számtalan esetben, amikor a sérült szemen a fényérzés hiánya, tehát a teljes vakság volt megállapítható, bebizonyosodott, hogy ez a vakság nem végleges és hogy bizonyos idő múlva a látás visszatérhet, fényérzés jelentkezik, később pedig a látás kisebb vagy nagyobb mértékben helyreáll. E tényekre nem kaptunk semmiféle elméleti magyarázatot. Pavlov és Vegyenszkij fentidézett nyilatkozatai alapján feltételeztük, hogy az ilyen vakság nem vakság, azaz nem a recehártya működésének megszűnése, hanem csak parabiotikus állapot. A jelen pillanatban nem bocsájtkozunk annak a kérdésnek a taglalásába, hogy mi idézi elő ezt a parabiozist? Vájjon a sérülés hatása a központi idegrendszerre, vagy közvetlenül a recehártyára'? V aj jón az intoxikáció befolyása a sérülés után jelentkező bomlási termékek következtében? Mindez kétségtelenül a további tudományos kutatásnak tárgya. Csupán azt akarjuk hangsúlyozni, hogy ezekben az esetekben az a felfogás bizonyult helyesnek, mely szerint a látáscsökkenés tulajdonkép parabiotikus jelenség. Az első feltételezésnél, t. i., hogy hasonló esetekben parabiozisról van szó, mi arra a gondolatra jutottunk, hogy a látás megállapítására nem az erős ingertényezők alkalmazandé)k, vagyis a fényforrás fokozása, hanem ellenkezőleg, feltétlenül a gyengébbek, éspedig csupán igen rövid időre, mert hosszas ismétlések esetén esetleg éppen úgy hatástalanokká válhatnak, mint az erős ingertényező. Ha gyenge fénynyalábot irányítva a szembe és előzetesen arra késztettük a beteget, hogy szemét egyideig csukva tartsa és ezután irányítottuk a fénynyalábot a külső oldalról a szembe : a beteg a fény irányára helyesen mutatott rá. Ha a vizsgálatot úgy végeztük, mint rendesen, nem csukva be a beteg szemét, s a fénynyalábot különböző oldalról irányítottuk, a parabiozis új állapotában a beteg gyorsan elvesztette azt a képességét, hogy a fénynyaláb irányára rámutasson, ingadozónak bizonyult, vagy teljesen megszűnt észlelni a fényingert. Ha pedig a beteg minden kísérlet után becsukta a szemét és rövid időre pihent, úgy tökéletes pontossággal mutatott rá a fényforrás irányára, másszóval a bizonytalan és szabálytalan fényérzés helyett a betegen helyes projekciót állapíthattunk meg. Eleinte, amikor elértük annak a lehetőségét, hogy ilymódon megállapítsuk a helyes fényérzést ott, ahol az előbbi vizsgálatoknál ez nem tűnt ki, többször láttuk, hogy tapasztalt szemorvosok meglepődnek és nem tudják megérteni, hogy az 6 adataik miért térnek el a mieinktől. E módszer alkalmazásánál ugyancsak gyakran történt meg, hogy a látótér némely részében jó fénvérzést tudtunk kimutatni, más részében pedig nem, t. i. nem sikerült ezeket a működő, de parabiotikus állapotban levő recehártyarészeket a teljesen hibásan