Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)

1952 / 1. szám

össze, hogy a szem azonnal megpuhulhasson. Weekers nagyon egyszerűsítette az eljárást a kötőhártyán át, perforáció nélkül végezve.

Guerry 1944 angiodiathermia néven írt le egy műtétet, a látóideg mellett roncsolta az egyik hosszá hátsó ciliaris artériát.

Albrich 1945 izom alatti műtétet közölt.

Kettesy 1946 ismertette cyclanaemisatio nevű műtétét, a két hosszú hátsó ciliáris artériának diathermiás elzárását egyszerűen úgy, hogy a külső és belső egyenes alatt végez pergamentizációt. Eredményei biztatóak. Műtété cyclodialysissel kombinálható.

Arató 1947 ismertette angiodiathermiáját, amelyet az izomtapadások előtti perforációkkal végez. Különösen simplex glaukomákban ért el eredményt.

A diathermiás műtétekről még nem lehet elég tapasztalatunk. Tartós-e a hatásuk, nem végződhetik-e atrophiában? Weinstein figyelmeztet rá, hogy vénák akaratlan elzárásával congestiót is okozhatunk. Belenyúlunk a szem vérkeringésébe és nem tudjuk bizonyosan, hogy mikor kedvezően.

A glaukóma terén most minden forrongásban van. Valamikor a diagnosis egyet jelentett a műtéttel. Schulek idejében egyszerű volt a probléma : iridektomia, punctiovagy be nem avatkozás. Ma hatásos műtétek egész sorát ismerjük és jól kell ismernünk, hogy minden alkalommal a legmegfelelőbbet végezzük el. Tudjuk, hogy az esetek többségét előbb-utóbb meg kell operálnunk, ez különösen a kongestiv típusra érvényes. Tudjuk, hogy a késve végzett műtétek kevesebbet mentenek meg és kevésbbé hatásosak. Elsietve nem operálunk, Nónay szerint idejében kell beavatkoznunk; ez sokszor az elég korai műtét. A műtéttannak ezt a fejezetét ma méginkább, mint régebben, a kórtan jellemzi. Keressük az oki kezelését egy olyan betegségnek, amelynek még nem ismerjük az okát. A kérdést előbbre vitték a szem újabb éranatómiai vizsgálatai (Ascher, Goldmann, Kiss, Orbán). De egyre határozottabban látjuk azt is. hogy nem csupán helyi elváltozásról, hanem,,egy beteg egyén beteg szervéről van szó.'"' (Bíró Imre.)

* *

*

Amint látjuk, a szemészeti műtéttan fejlődéstörténete tele van tettekkel és eredményekkel. A magyar szemészek bőven kivették részüket ebben a munkában. Erezzük kötelességünket, hogy amit a három nagy Schulek-utódtól, Grósz-tói, Blaskovics-tói. Imre-tői átvettünk, megtartsuk, továbbfejlesszük és továbbadjuk a következő nemzedéknek.

Dolgoztunk békében és dolgoztunk háborúban is. A háború nem az alkotás, nem a fejlődés ideje. Emberkéz ütötte sebek roncsait operálni áldozatos kötelesség, de nem lehet igazi célunk. Azzal a reménnyel haladunk tovább és hívunk minél több új szemészt új munkába, hogy a műtétek további fejlődésén, a látás megmentésén és visszaadásán békében dolgozhatunk.

Még beláthatatlanul sok a megoldandó feladat.

14