Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
feltétlenül el kell végezni. Természetesen számos olyan elváltozást ismerünk, melyről minden szemorvos már eleve kellene tudja, hogy az kagylóval sem javítható. Mégis elég gyakori eset, hogy ilyeneket küldenek hozzánk alkalmassági vizsgálatra. Ezért nem tartom feleslegesnek, ha néhány hibára rámutatnék : A kontaktkagyló nem segít az amblyopián. Ez a szem functionalis hibája. Elismerem, hogy bizonyos diffus maculás esetekben nehéz eldönteni, hogy a rossz látás oka a homályokban vagy az amblypiában keresendő-e (gyakran a kettőben együtt), nem ezekről van szó, hanem a monocularis, gyermekkorban szerzett phlyctaenás, valamint sérüléses hegekről s a kancsal szemekről, melyeket a kartársak gyakran szeretnének kontaktüveggel látóvá tenni. Nem javítja a kagyló a vaskos leukomás, opacitas zonularisos szemeket sem. Elég gyakori hiba a macula lutea defektusainak kagylóval óhajtandó javítása, s főleg senilis maculadegeneratio és nagykiterjedésű mvopiás centrális atrophiák kerülnek ilyen célból hozzánk. Ne erőltessük a kagylórendelést olyan rosszlátásúak szemére, kiknek látásuk a másik szemükön egyébként jó, mert a tapasztalat szerint a biocularis látás ilyenkor fogyatékos s a rossz szem feljavított látása ilyenkor zavarólag hat az ép szemre, s a kagylóviseléstől való idegenkedésre vezet. Természetesen nem rendelünk kagylót akkor sem, ha egyébként alkalmas esetben progrediáló kataracta áll fenn. Viszont nyugodtan lehet ellátni az ablatio retinae elleni műtéten és corneatransplantatión átesett gyógyult szemeket, amitől pedig a kartársak általában félnek. A kontaktüvegnek a cornealis fénytörés helyreállításán kívül van egy másik, igen nagyjelentőségű tulajdonsága, amelyet látásjavítás céljából kitűnően ki lehet használni, ez az, hogy a retinalis kép nagyságát nem változtatja meg (»nem kicsinyít és nem nagyít«), mint a szemüveg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyobbfokú myopokat korrigálva relative 20—30%-kal nagyobb retinalis képet, s ezáltal ennyivel jobb visust tudunk nyújtani, mivel elmarad a nagydioptriájú concav szemüveglencsék kicsinyítő hatása. Viszont aphakia esetében a szemüveg okoz kb. 25%-os retinalis képnagyobbodást, a kontaktkagyló ezzel szemben alig 3—5%-osat. Ezt monocularis aphakia esetén hasznosíthatjuk sikerrel, mivel segítségével helyreállítjuk a binocularis látást, amire egyéb módon nincsen lehetőség. A nagyfokú myopiások tehát két szempontból is szerencsések a kontaktkagyló használatával. Egyrészt megszabadulnak a nehéz és elcsúfító keretes szemüvegüktől, másrészt látásélességük megjavul, látóterük kiszélesedik. Minél nagyobbfokú a myopia, annál nagyobb mértékű a látásjavulás a szemüveghez képest, feltéve, hogy a macularis tájon nincs túlnagy kiterjedésű atrophia. Ha ez csak kicsi, vagy ha ilyen myopiás szemen régi disseminált chorioditises gócok vagy atrophiás területek tarkítják a fundust, az alkalmassági vizsgálatot meg kell kísérelni, mivel a retinalis kép növekedése folytán a perifériás látás is javul (távcsőszerű hatás), s olyan esetben, amikor az egyik szem épen maradt retinarészei nagyjában fedik a másik szem scotomáit, egész tűrhető látás alakulhat ki. A monocularis aphakia korrigálása a kétszemes látás zavartalansága szempontjából nem mindig könnyű. Néha a megmaradó 3—5%-os aniseikonia zavarólag hat. Ilyenkor az ép szemet kontaktkagylóval 3—4 dioptriás hypermetroppá téve, s ezt ugyanilyen concav szemüveggel korrigálva a retinalis képeket pontosan egyenlővé lehet tenni. Gyakran tapasztalható, hogy a kataractás szem kancsal helyzetbe kerül s a korrekció után diplopia keletkezik. Mivel kontaktkagylóval hasábos hatás alig adható, csak prizmás előtétüveggel vagy műtéttel lehet e bajon segíteni. Sok esetben azonban ha elég nagy a fúzió és egyéb zavaró körülmény nincs, a kontaktkagyló felhelyezése után a diplopia magától megszűnik. Nemrégiben volt egy ilyen esetünk, ennél azonban a kancsalság olyan nagyfokú volt, hogy előbb műtétet kellett végezni, de ezután az aphakiás szemet kagylóval korrigálva a kétszemes látás várakozáson felül jól helyreállt s az illető — aki egyébként műszerész — foglalkozását kitűnően tudta folytatni.
