Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
döntenék el azt, hogy a pupilla tágul vagy szűkül. Elképzelésük bármennyire újszerű, merőben szemben áll a modern fiziológia systematicusan kidolgozott felfogásával. Az általunk felvetett kérdés vizsgálatának főeredménve az, hogy bármivel szemben is találunk fokozott érzékenységet, az mindig a sympathicus-denervatióval áll összefüggésben. Akár specifikus ez a jelenség, akár nem, annyi bizonyos, hogy a sphincterbe jutó svmpathicus-idegvégek létezése mellett elegendő bizonyítékot látunk. Más az a kérdés, hogy különböző anyagokkal szemben megváltozhat az érzékenység. Lényeges az. hogy ez az érzékenységváltozás a sympathieus-ellátás kikapcsolása mellett észlelhető jelenség, mely az ép oldalon nincs meg. A túlérzékenység keletkezése a vizsgálatok szerint az izomszövet permeabilitásának megváltozásával függhet össze. A denervatio után bekövetkező permeabilitásváltozás mellett szólnak azok a körülmények, melyek a sympathicus átvágása után lépnek fel. nevezetesen a vérkeringésben beállott változások, л-a se dilatatio stb. De azt is tudjuk, hogy a vegetativ idegrostok kikapcsolása után észlelt egyes következmények általában egy-két nap alatt megszűnnek. Boshamer a vasodilatatio megszűnését praeganglionáris átmetszésnél az 1., 2. napon, postganglionáris átmestzésnél a 3—4. napon észlelte. 'Johnson, Gilbert szerint a vérkeringésben beállott változás már a második napon kiegyenlítődik. Linksz vizsgálatai szerint is a csarnokvízben kezdetben mutatkozó fehérjeszaporudás 1—2 nap múlva már nem mutatható ki. A mi vizsgálataink viszont kétségtelenül bizonyítják, hogy a sphincter érzékenysége izolált készítményen csak a 3—4. naptól mutatható ki, a 7. napon éri el maximumát és ezután hosszú időn keresztül állandó marad. Azt gondoljuk, hogy a denervatiónak van egy acut shockszerű hatása, ami értágulattal, fokozott vércsarnokgát permeabilitással, szemtensio-ingadozással jár és van egy tartós következménye, mely lényegében még ismeretlen, de bizonyos, hogy elsősorban a sympathicus-végekről felszabaduló adrenalin vagy sympathinnal szemben fennálló fokozott érzékenységben jut kifejezésre. A denervatiós érzékenység létrejöttét Cannon és Rosenblueth és mások az effektor-sejt határhártyájának ionváltozásokra (calcium, kálium) bekövetkező depolarisatiójában látják, ami valószínűleg a.permeabilitásváltozás oka. Hogy a permeabilitás megváltozásának ezen theoriáját nem lehet elvetni, arra vonatkozólag nekünk is vannak kísérleti adataink : gangliectomizált macskánál az acut shocktünetek megszűnése után vizsgálatra vett, tartósan fokozott érzékenységű sphincter 90 milliós higítású adrenalinra szokásosan bekövetkező elernyedését több esetben meg tudtuk 66 b) 3 napos operált oldali sphincter érzékenysége 0.1 ly, 10-'- conc. adrenalinnal szemben már fokozott. a) Ép oldali sphincter tónuscsökkenése 0.11 X10-1 cone, adrenalinra.
