Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
szüntetni, ha a szöveti calciumot meghatározott mennyiségű natriumoxalattal kicsaptuk. Van kísérleti adatunk olyan iritis glaukomatosa miatt enucleált emberi irissphincter készítményen is, melynél az adrenalin szokásos koncentrációjára a záróizom elernyedése csak akkor következett be. ha előzőleg bizonyos mennyiségű kálciumot adtunk a vízfürdőbe. A kálciumnak ismert sympathico-mimeticus elernyesztő hatását a jelen esetben kizártnak tekinthetjük, mert oly kis mennyiséget adtunk, mely a sphincter elernyedését még nem okozza, viszont már elegendő volt ahhoz, hogy a megelőzőkben még hatástalan adrenalin a sphincterre elernyesztőleg hasson. Nem áll módunkban még, hogy a permeabilitás kérdésére vonatkozóan ezen egv adat alapján következtetéseket vonjunk le, de mindenesetre ez az adat érdekes olyan szempontból, hogy az ionok szerepét kidomborítja és jura ösztönöz, hogy a vizsgálatokat pathologiás irisszövetre is kiterjesszük. Ismertetett kísérleteinkben kiegészítő bizonyítékokat szolgáltathattunk a sphincter iridis kettős autonom beidegzésére vonatkozóan a denervatiós törvény alapján. Poos vizsgálatai még maguk után hagyták azt a kritikai lehetőséget, hogy egy pharmacologiai reactiót különböző tényezők megmásíthatnak, ezért többen, tisztán pharmacologiai experimentum alapján a kérdést nem tartják eldönthetőnek. A kétféle vegetativ tónus pharmacologiai elkülöníthetőségét illetőleg is különböző vélemények vannak. Poos ezenkívül olyan iriskészítménnvel dolgozott, melyet enucleatio után azonnal felhasznált, így a még nem degenerált idegvégek és a pharmacologiai reactio közti kapcsolatot nehéz bizonyítani, mert mindig számolni kell az egyes hatóanyagoknak az izomra való közvetlen hatásával is. A mi vizsgálataink fiziológiai tényen nyugszanak, melyekben több nap múlva bekövetkező idegelfajulás nyomán az effektor-sejtekben bekövetkező biochemiai változásokat az adrenalinra való fokozott mértékű reactióval mutathattuk ki és ami lényeges, hogy ez a változás a desympathizálás következménye. Ez a fiziológiai tény bátorít fel bennünket következtetéseink levonására. Ha a parasympathicus denervatio után acetylcholinnal szemben, vagy sympathicus denervatio után kimutatható túlérzékenység az adrenalinnal szemben, akkor jogosan hisszük, hogy a sphincternek adrenalinra való fokozott mértékű elernyedése az ép oldallal szemben erősen valószínűsíti a záróizom kettős vegetativ beidegzését. Összefoglalás A szerzők az irissphincter kettős beidegzésének ezideig még véglegesen nem tisztázott kérdését vizsgálták a Cannon—Rosenblueth-íéle denervatiós törvény tükrében. Az anatómiai és általános élettani áttekintés után ismertetik kísérleteiket : 32 macska szemein az egyik oldali nyaki sympathicus átvágása után izolált irissphincter-készítményen kimutatták ezen izomnak az adrenalin iránti fokozott érzékenységét a harmadik naptól kezdve. Az ép oldalon ilyen érzékenységfokozódás sohasem volt. A sympathicus denervatio utáni érzékenység még a 6—7. napig emelkedik, ezután változatlan hosszú időn át. Az ép oldal adrenalinérzékenysége 5—10, az operált oldalé 50—110 milliószoros. Ezen desyinpathizálással kapcsolatos fiziológiai tény alapján foglalnak állást a pupilla záróizmának kettős vegetativ beidegzése mellett. Irodalom Adler: Clinical physiology of the eye. New York, Macmillian, 1933. — Bacq: Archiv, int. Phys. 26. 167. 1933. — Bacq: L’acétylcholine et 1’adrenaline etc. Paris, Masson. 1947. — Bean, Bohr: Amer. J. Physiol. 133. 106. 1941. —■ Behr: Graefes Arch. 125. 147. 1930. — Boshamer: Pflüg. Arch. ges. Physiol. 209. 784. 1925. — Budge: Med. Ztg. 21. 161. 1852. — Byrne: Studies on the physiology of the eye. 2nd reissue, London, Lewis. — 1942. Cannon, Uridil: Amer. J. Physiol. 58. 353. 1921. — Cannon, Bacq: Amer: Amer. J. Physiol. 96. 392.1931. Cannon, Rosenblueth:i Amer. J. Physiol. 104.557. 1933., 112.268. 1935., 114, 408. 1936. — Cannon, Lissák: Amer. J. Physiol. 125. 76L 1939. — Cannon: Amer. J. mad. Sei. 198. 737. 1939. — Chang, Gaddum: J. Physiol. 5* 67
