Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
Iroilllioin 1. Engelking : Farbenschwäche und künstliche, zeitweilige Farbenblindheit. Kl. Mbl. f. Aug 90. k. 9. o. — 2. Hartung : Untersuchungen über Farbenasthenopie. K. Mbl. f. Aug. 94. k. 21. o. — 3. Kettesy : A színtévesztésről. Orvosi Hetilap 40. szám. 1950. — 4. Kravkov : Glaz i jevo rabota. 1950. — 5. Schmidt: Über Ermühdbarkeit des Farbensystems bei normalen Trichromaten. Kl. Mbl. Aug. 94. k. 433. o. — 6. Trendelenburg : Über die für das Anomaloscop geeignetste Lichti|ua]ität, sowie über die Frage der Übergangsfälle zwischen Norm- und Protanomalie. Kl. Mbl. f. Aug. 102. k. 769. o. —- 7- Tschermak-Seysenegg: Einführung in die physiologische Optik. 1939. Springer Verlag. Berlin. A debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (ig. Kettesy Aladár dr. egyet. ny. r. tanár) szombathelyi színtani laboratóriumából. A successiv kontraszt szerepe Nagel anomaloskoppal végzett színlátásvizsgálatoknál Irta : Dömsödy Péter dr. Fényinger hatására a széni ideghártyájában keletkező izgalom nem éri el azonnal teljes értékét, és az izgalmat jelző fényérzés sem szűnik meg az inger megszűnésével egyidőben. Rövid ideig tartó (felvillanó) intenzív fényinger képe után rövid sötét szakasz következik, mely után a kép újból megjelenik. Ez a jelenség többször ismétlődhet. miközben a kép fényintenzitásában fokozatos csökkenést, az időben pedig a fázisok elhúzódását észlelhetjük. Az inger megszűnése után megmaradó képet nevezzük utóképnek. Ha ez a fényinger intenzitásának és színének megfelelő, pozitív, ha ellentétes, negativ utóképnek nevezzük. Az utóképek első észlelése J. Purkinje nevéhez fűződik, aki a múlt század első felében írta le ezeket a jelenségeket. Részletes analysiere csak a század végén került sor (Charpentier, Hering, Hess). Megállapítást nyert, hogy világosságra illeszkedett szemben rövid színtelen fényinger képét pozitív utóképek és sötét intervallumok 6—8 tagból álló sorozata követi (1. ábra). Az utóképek közül az elsőt Heringröl, a másodikat Purkinjéről. a harmadikat Hessröl nevezték el. Világosságra illeszkedett szemben rövid színes fényinger utóképei annyiban mutatnak változást, amennyiben pozitív és negativ fázisok felváltva következnek. Sötétre illeszkedett szemben az utóképek színessége háttérbe szorul. A periodika színtelen és színes komponensekre bomlik. Az első és második intervallum kiesésével az első és második színtelen pozitív utókép az előképhez csatlakozik. Az I.. III. és V. fázisok összeolvadásával keletkezett színtelen utókép aránylag soká tart és végül ellentétes színű fázisba megy át. Ezt követi még egy színes pozitív (VII.) és egy második színes negativ (VlIIb.) szakasz. Hosszabb ideig tartó ingerléskor a kezdeti szakaszok összetömörülnek és lezajlanak már a fényinger tartama alatt. Több másodpercnyi behatás után a kezdeti periodika már nem észlelhető. Hosszú negativ fázis jelentkezik, mely a pillanatnyi ingerlés VlIIb. szakaszának felel meg. Ezt nevezzük tipikus utóképnek, vagy successiv kontrasztnak (Tschermak—Seysenegg). 188
