Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
Ha fehér alapon egy szemmel 2—3 cm átmérőjű köralakú színes korongot 15—20 másodpercig fixálunk és hirtelen eltávolítjuk, vagy tekintetünket a korongtól kb. 10 cm távolságban levő pontra irányítjuk, a fehér alapon azonnal a színes korong nagyságának megfelelő ellentétes színű korong jelenik meg, melynek fényintenzitása és tartama nagyjából az inger intenzitásának és tartamának felel meg. Ez a jelenség nehezen értelmezhető a hosszabb ideig tartó színes inger színes negativ utóképeként, mely az utóképek periodikájának utolsó szakasza és így fényintenzitásban már csak az észrevehetőség határán mozog. Az intenzív successiv kontraszt megjelenését kielégítőbben magyarázhatjuk a retina refraktär állapotával, mely nagyon hasonló az izmok és idegek ingerlését követő refraktär periódushoz. Eszerint az utókép-periódus tartama alatt az ideghártya hasonló ingerre csökkent érzékenységet, ellentétes ingerre fokozott ingerlékenységet mutat. Ha például zöld inger éri az ideghártyát, akkor az utókép-periodus alatt újabb zöld ingerre az ideghártya nem képes teljes intentitással reagálni. Ha ellenben fehér fény éri a zöld után, akkor a fehér fény zöld komponense (Ostwald szerint zöld színfélkör, mint inger nem érvényesül, de a színkör másik felét alkotó vörös komponens fokozott ingerként hat és subjektive vörös színérzést kelt. A színes negativ utókép vagy successiv kontraszt tehát a fényinger hatására jelentkező subjektiv érzés, mely eredetét az idegingerlékenység refraktär periódusának köszönheti. A successiv kontraszt megjelenhet ho szú ideig tartó inger tartama alatt is és mint színes fátyol fedheti a felmutatott tárgy képét. A negativ utóképek tónusa kifejezetten függ a pillanatnyi színes hangoltságtól. Az utókép ahhoz a színhez látszik hozzákeveredni, melyre nézve a szem áthangolt. Vitathatatlan tény. hogy a színes negativ utókép keletkezése az emberi szem fiziológiás subjektiv érzése és ezért minden olyan optikai műszernél, ahol a látótérben színes felszínek váltakoznak, vagy ahol színek beállítása a követelmény, a successiv kontraszt szerepét figyelembe kell venni. Ilyen optikai műszer a Nagel-féle anomaloskop, mely lényegében színkeverő készülék. Segítségével megállapítható a színkép lithium-vörös és thallium-zöld homogén fényeinek keverési aránya natrium-sárgával hasonlítva össze. Az első közlés 1Г. Nagel anomaloskopjáról 1893-ban jelent meg. Schmidt—Haensch : Neuer Helmholtzscher Farhenmisehapparat néven írta le a Nagel elgondolása szerint kivitelezett készüléket. Azóta a készülék lényegében nem változott, és mindkét modellje mint quantitativ eredményeket szolgáltató színlátásvizsgáló műszer internacionális használatnak örvend. Legújabb formája a fényforrással összeépült és teljesen zárt. A beállítócsavarok az okulárhoz közel, kényelmesen kezelhetők. Az okulár alatt elhelyezett fehér fénnyel átvilágított köralakú opál üveglap vizsgálat közben a beállító által fixálva kontraszt-behatásoktól mentesíti szemét. Újítás a résberendezés előtt elfordítható diafragma, melynek segítségével Rayleigh-egyenleten kívül vörös-sárga, zöld-sárga egyenletek is állíthatók és a vörös, zöld és sárga színek küszöbértéke is meghatározható. A készülék üzembehelyezésénél első feladat a Rayleigh-egyenlet normális középértékének meghatározása. Ez úgy történik, hogy legalább tíz normális trichromát egyén egyenletsorozatot állít. Eredményeik középértéke adja a készülék normális középértékét. Ennek a munkának elvégzése közben olyan tapasztalataim adódtak, melyek arra mutatnak, hogy a successiv kontraszt szerepe nem hanyagolható el és így a mindenkori középérték meghatározásánál bizonyos elővigyázatossági rendszabályokat kell betartanunk. A szombathelyi MÁV rendelőintézet legújabb típusú Schmidt—Haensch anomaloskopjával végeztem a vizsgálatokat. A rendelőintézet orvosai és ápolónői a készülék lényegének és működésének ismertetése után szívesen vállalták a sorozatos megfigyelés munkáját. Eredményeimet a következő táblázat foglalja össze (az első nyolc megfigyelő nő. a következő nyolc férfi) : 189
