Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
zöldre. Éppen ez a körülmény okozza azt az említett problémát, hogy extrém mértékben deviáns normális trichromát elkülönítése a protanomálistól sok esetben nehéz. Az áthangolhatóság vizsgálásával kapcsolatban felvetődött az a kérdés, nem kapunk-e különböző eredményeket aszerint, hogy az áthangolás eléréséhez magát az anomaloskop spektrális vörösét és zöldjét használjuk, vagy pedig külön, színes üveggel ellátott adaptatiós felületet. Néhány összehasonlító vizsgálat alapján az látszik valószínűnek. hogy külön adaptatiós felülettel végzett áthangolásnál kisebb eltérést kapunk, ami megfelel annak a tapasztalatnak, hogy az anomálisok pigment színekkel szemben jobban megállják a helyüket, mint a spektrális színekkel szemben, de olyan kifogástalanul, mint pl. az I., vagy II. típushoz tartozók, sohasem. Mindebből látjuk, hogy a normális trichromásia típusait nem elegendő egyedül az anomális quotiens alapján jellemezni. Kétségtelen, hogy az anomális quotiens az egyén színérző rendszerének döntő ténvezőjé ; de ha pontosan, a fenti variációk tekintetbe vételével akarjuk kiértékelni, akkor hozzá kell fűznünk viselkedését színamblyopia és színasthenopia szempontjából. Ezt leghelyesebben úgy tesszük, ha a vizsgált középnormális vagy deviáns volta mellett megjelöljük, hogy ugyanakkor színérző rendszere stabilis (szórása nincs, nem áthangolható), vagy labilis-e (közepes, vagy nagyfokú szórás, kifejezett, vagy nagyfokú áthangolhatóság). Ezen értékelés alapján a hat típust a következőképpen osztályozhatjuk : I. típus : Középnormális, stabilis (KS), II. típus : Deviáns, stabilis (DS), III. típus : Deviáns, labilis (DL), IY. típus : Középnormális labilis (KL), V. és VI. típus : Deviáns (ritkán középnormális), labilis-e (DkL). Az 1. sz. ábrán diagrammban ábrázoltam a normális trichromásia típusait. A víz szintes mentén látjuk az anomális quotiens nullától végtelenig. A bevonalazott területek jelzik az áthangolás előtt állított egyenletek értékét anomális quotiensben. az üres területek az áthangolhatóság irányát és mértékét. A baloldali függőleges mentén az egyes típusok %-os előfordulását jeleztem, a jobboldalon a típusok sorszámát és jellemzését. A 2. sz. ábrán néhánv érdekes és típusos esetet mutatok be. amelyek nem egyedülállók. hanem sorozatosan fordulnak elő, s amelyek alapján az egyes típusok jellemzését összeállítottam. Munkám célja az volt, hogy a normális trichromásia változatait lehetőség szerint tekintetbe véve az összes szempontokat, rendszerbe foglaljam, amely alkalmas arra. hogy a különböző típusokat egyszerűen és egyértelműen jellemezzük. Ezenkívül a protanomália felé kétes határesetek eldöntését kívántam megkönnyíteni. Összefoglalás Szerző 171 normális trichromát anomaloskopos vizsgálata alapján hat típust különböztet meg : T. Középnormális, anomalis quotiens 0-9 —L15, szórás nincs, nem áthangolható ; II. deviáns, anomalis quotiens 0'73—0'9-ig és L1—1'3-ig, szórása nincs, nem áthangolható. Ezt a két típust tekinti tökéletes színérzésűnek. III. deviáns, mérsékelt szórású, deviációja irányában áthangolható ; IV. középnormális, kifejezett szórással, egyiránvban mérsékelten áthangolható ; V. és VI. deviáns vagy középnormális, kifejezett szórással, anopiás állásig áthangolható. Az 1. és II. típust stabilisnak, a többit labilisnak és ennek következtében csökkent teljesítőképességűnek tekinti : Százalékos eloszlásuk a következő : I. : 50'9%. II. : 16A%. III. : 11-7%, IV. : 9'4%, V. : 6-4%, VI. : 5‘2%. 187
