Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
A normális trichromásia változatai* Irta : Aczél György dr. o. őrnagy. A Young—Helmlioltz-féle háromkomponenstan nomenklatúrája alapján normális trichromátoknak azokat nevezzük, akiknek színérző rendszere mindhárom színérző elemet (vöröset, zöldet, ibolyát) helyes arányban tartalmazza. Ezek az egyének a pseudoisochromatikus táblákat általában kifogástalanul olvassák, anomaloskopon a Rayleighegyenletet a megengedett határokon belül állítják, vagyis ezek azok. akiket egyszerű gyakorlati vizsgálat alapján »jó színérzésűnek« minősítünk. Normális trichromásia ennek ellenére sem jelent még tökéletes színérzést. Ezen belül számos változat lehetséges. Vannak közöttük kifogástalan színérzésűek. azonban vannak olyanok is, akik már közel állanak az anomális trichromásiához. Számos szerző foglalkozott nagyobb számú normális trichromáton végzett részletes vizsgálat alapján különböző típusok megkülönböztetésével. Azok a szempontok, amelyek alapján az osztályozást végezték, a következők voltak : 1. A Rayleigh-egyenlet normális határainak kérdése. A különböző szerzők adatai deuter irányban nem különböznek lényegesen. Itt nem is adódik probléma, mert a normális trichromásia és a deuteranomália között éles határ van: 1"3 anomális quotiensig normális trichromát, 2'0-tól felfelé deuteranomális. Senki sem talált még az irodalom adatai szerint 1 '3 és 24) közötti anomális quotienst áthangolás nélkül. Annál problematikusabb a határ kérdése prot-iránvban. Itt a normális és az anomális határát a szerzők meglehetősen különböző értelemben állapítják meg 0'6 és 0'8 között. Ez a gyakorlatban is sok problémát okoz, amint erre a továbbiakban lesz utalás. Kravkov 1950-ben megjelent élettani optikájában irodalmi adatok alapján a következő felosztást közli: protanomális : 0'2—0'40-ig ; gyengén protanomális : 0'49—0'66-ig ; a normális trichromásia határai : 0'71 — 1'41-ig ; középnormális 14); deuteranomális : 2T—5'2-ig. Ebben a felosztásban 0'66 és 0'71 között fekszik olyan quotiens-sorozat, amelynek hovatartozandósága kétséges. Schmidt 0'8 és 1 • 16 között tekinti középnormálisnak az anomális quotienst, 0-66-tól 0'8-ig és 1*16-tól 1'3-ig deviánsnak. Más szerzők 0'9—1'1-ig középnormálisnak, 0'65—0'9-ig, illetve 1' 1 — 1'3-ig deviánsnak. Magam az anomális quotienst 0'9—1 "15-ig tekintem középnormálisnak, 0'73—0'9-ig, és 1'15—1'3-ig deviánsnak. Lehet ugyan valaki 0'73 alatt is normális trichromát. azonban ez már gyanús protanomáliára. Tapasztalatom az, hogy ezeknél a később ismertetendő kiegészítő vizsgálatok már rendszerint rossz eredményt adnak, azért ezek az átmeneti tormák már közelebb állanak az anomális, mint a normális trichro másiához. 2. A színamblyopia, vagyis a csökkent színmegkülönböztetö képesség-kérdése. A vélemények itt is különbözőek. Schmidt szerint anomaloskopos vizsgálatnál tíz beállítás között 5 szigma eltérés (szórás) még normálisnak tekinthető, Hartung 6 szigmán belül tartja normálisnak. Más szerzők (Trendelenburg, Engeiking) megkülönböztetnek közepes és nagy szórást, aszerint, hogy a szórás határai 4, illetve 6 szigmát nem haladnak meg. (Szigma: 1 beosztás az anomaloskop keverő csavarján.) Vizsgálataimnál ez utóbbi beosztást vettem alapul, tapasztalataim ezzel megegyeztek. 3. A szín-asthenopia vagy áthangolhat óság, vagy színfáradás. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szintén különböző vélemények találhatók az irodalomban. Schmidt 10 szigmát jelöl meg normális határnak, de nem mondja meg, milyen az eloszlás vörös és zöld között. Hartung 63 vizsgálat alapján közöl statisztikát. Valamennyi egyémiél Isihara* Az alapfogalmakra vonatkozóan utalok Kettesy Aladárnak az Orvosi Hetilap 1950. évi 40. számában megjelent »A színtévesztésről« c. közleményére. 184
