Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
táblákon végzett vizsgálatot, Rayleigh-egyenletet állíttatott, majd vizsgálta az áthangolható,ságát. A normális trichromátoknál észlelt eredmények alapján áthangolhatóság szempontjából 4 csoportot különböztet meg : a) 5 szigmán belüli áthangolhatóság (normális). b) 5 szigmánál nagyobb áthangolhatóság, de végáll s (Na = Th, illetve Na = Li) nem érhető el. ezt csekély aslhenopiának nevezi, c) az egyik végáll 's elérhető (nagyfokú asthenopia), d) mindkét végállás elérhető (maximális asthenopia). Vizsgálataimnál a normális áthangolhatóság határait ezektől eltérően vörös irányban 5‘5—6‘5, zöld felé 2’5—3'5 szigma határon belül, tehát összesen 8—10 szigmának vettem, többszáz vizsgálat tapasztalatai alapján. 4. A fokozott szimultán kontraszt kérdése. Ennek a normális trichromásia határain belül nincs nagy jelentősége, inkább akkor fontos, ha bizonytalan, anomális-gyanús eset elbírálásáról van szó. Vizsgálataim csak normális trichromátokraterjedtek ki. Módszerem a következő volt : Egyenletesen szórt nappali világítás mellett, közel neutrálisra festett helviség* Pseudoi sochromahkus lobiakat fokozott szimultán ш raszt Anomális quot/ens Szórás /stigmákon/ Alfinnjothotásóf /silpmóboo/ Т/риз vörös fele zöld felé vörös felé zöld felé jót olvassa — ÓD — — 2 3 1 J0/ btVOSS a — 0.89 — — 2 3 II. jót olvassa — 086 2.2 28 112 5.8 m. Jót olvassa — 0.91 1.9 26 69 26 ю. jól olvassa — 091 19 1.1 19 226 V. jól olvassa — 091 3.5 25 11.5 СО in 1. ábra. 2. ábra. ben minden egyént megnéztem pseudoisochromatikus táblákkal (Stilling, Isihara, AOG). További vizsgálatra csak az került, aki a táblákat végig jól olvasta (171 fő). Ez Nagel II. típusú anomaloskopon (Schmidt & Haensch gyártmány) történt. 220 V feszültséggel. 60 Wattos Osram Nitra lámpával, amit Trebdelenburg legalkalmasabbnak tart. Az anopiás egyenlet (Na = Th, illetve Na = Li) beállításának megkísérlése után a Rayleigh-egyenlet következett 5—10-szer egymásután. Ennek alapján megállapítottam az anomális quotienst és a szórás mértékét. Az áthangolhatóság vizsgálata az anomaloskop látóterében beállított zöld, illetve vörös félkör 15 másodpercig tartó fixálásával kezdődött, ami után a vizsgált ismét egyenletet keresett. Ezt 3—5-ször ismételtem meg és a vörösnél a legmagasabb, zöldnél a legalacsonyabb értéket vettem tekintetbe. A szimultán kontraszt vizsgálata az anopiás egyenlet állításánál történt, amikór is megkérdeztük a vizsgáltat, milyen színűnek látja a két félkört. A 171 normális trichromát közül egyetlen esetben sem fordult elő a szimultán kontraszt fokozott volta. Az eredményeket abból a szempontból dolgoztam fel, hogy a vizsgálatok részlegadatai hogyan variálódnak. Ezek alapján a normális trichromásia 6 típusát különböztetem meg az alábbiak szerint : I. típus : Középnormális, szórása nincs, nem hangolható át egyik szín felé sem. II. típus : Deviáns, szórása nincs, nem hangolható át egyik szín felé sem. III. típus : Deviáns, szórása kis- vagy középfokú, deviátiója irányában közepes mértékben áthangolható, a' másik szín irányában nem hangolható át. IV. típus : Középnormális, szórása kis- vagy középfokú, esetleg nagy, egyik szín irányában közepes mértékben áthangolható, a másik szín irányában nem hangolható át. 185
