Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 4. szám
— miként tudjuk — a spektrális 530 mp-os .sugárzást más színűnek látja, mint a normális, pl. 589-es sárgának, mert ebben az esetben a belső kompenzáció nem működik. Mivel a természetben homogén sugárzás nem fordul elő (még a szivárvány sem az), csak komplex színek, a színtévesztők nagy része nem volna színlátásában csökkent teljesítőképességűnek tekinthető. Ostwald ugyan nem jelöl meg határt a színtévesztők sorozatában, de valószínűleg épnek tekinti az összes anomálisokat és talán a dichromátok egy részét is. Ez az álláspont nemcsak Ostwald nagy tudományos tekintélye miatt érdemel figyelmet, hanem azért is, mert a színtévesztők és különösen az anomális trichomátok helyzete gyakorlati teljesítőképesség szempontjából még mindig vitatott. Újabban többször találkozunk az irodalomban olyan nézettel, hogy az anomaloskop nem alkalmas készülék a színtévesztés megállapítására és hogy az anomális trichromátok nemcsak jó teljesítőképességgel rendelkeznek, hanem néha még túl is szárnyalják a normálist (5, 6). A pigment-qnomaloskop (7, 8), mely a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával precíziós műszer alakjában készült el a debreceni szemklinika színtani laboratóriumában, alkalmas arra. hogy segítségével ezt a kérdést közelebbről, számszerű adatok alapján vizsgáljuk meg. Eljárásunk abból állt, hogy először meghatároztuk a spektiáüs anomális quotienst a Nagel-anomaloskopon, az ismert módon, momentán kontrollal (8). A vizsgált rögtön ezután ugyanabban a helyiségben a pignrent-anomaloskophoz ült, ahol a spektráüshoz hasonló módon megállapítottuk pigment-quotiensét. A hangsúly a hasonlóságon van, azaz igyekeztünk a Nagellel lehetőleg azonos vizsgálati szituációt létrehozni, — azzal az egyetlen különbséggel, hogy míg a spektrális anomaloskopon a keverendő két szín vonatkozatlan homogén sugárzás (Thallium-zöld és Lithium-vörösg addig a pigment-anomaloskopon az ugyanilyen tónusú zöld és vörös vonatkoztatott felületi félspektrumú pigmentszín volt. A pigmentszíneket Eichter M. (9) legújabb javított táblázata alapján választottuk ki. A debreceni II. típusú nagy Nagel-anomaloskop sugárzásainak hullámhossza 661 és 536 ma. Mivel a spektrum tónusa 640 m|i-on túl már nem változik, a Li-vörös az Ostwald-színkör 7'5-es számának felel meg. Az 536-os zöld pedig a 21-es (506'5 тц) és 22-es (548 m;j.) szín között fekszik, közelebb a 22-höz, amit a rendelkezésünkre álló 21 és 22 zöldből 25 : 75 arányban állítottunk elő. A Na-sárgának majdnem pontosan megfelel az 5-ös szám. Utóbbit a henger p-feketével keverte. A színek tisztasági foka XII (na) volt, ami annyit jelent, hogy 83'4% tonus, 5'6% fehér és 11% fekete volt bennük. Ez a teljes színit jelentő fa-hoz (85'5%) már oly közel áll, hogy ingerértékük azonosnak vehető. Szerencsés körülmény, hogy a színkör koordinátái éppen ezen a szakaszon közelítik meg legjobban a spektrális keverékvonulatot. A telítettségi különbség mintegy 8—10 százalékos. Az utóbbi két körülményből származó eltérés különben hibaforrás alig lehet, mert 1. azonosság szempontjából a tonus döntő, 2. a quotiensnek normálisra vonatkoztatott jellege kiküszöböli a készülékek eltérő felépítettségéből származó különbséget. A megfigyelési mező nagyságára is figyelemmel voltunk. A Nagel-anomaloskop látószöge U3, 2-0 és 3• 0 fok. Mindig a legkisebb diaphragmával dolgoztunk, bár nagysága a quotiensre alig volt befolyással. A pigment-anomaloskop négyzetalakú megfigyelési területének oldalát 6 mm-re vettük, ami 20 cm távolságból 1 fok 45 perc látószögnek felel meg. 12* 179
