Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
megértéshez szükséges. Nemcsak jó előadó volt, de tökélete tanító is, aki sohasem a hatás végett, sem ismereteinek, vagy egyéni gondolatbőségének mutogatása kedvéért nem tett kitéréseket, szellemes megjegyzéseket és került mindent, ami hallgatójának elméjében zavarta, módosította volna a magyarázatból képzett tiszta vonalait.« Operálókészségét így jellemzi Imre: »Az ó kezének megbízhatósága, műtétének technikai tökéletessége, állandó, megzavarhatatlan nyugodtsága előttem akkor is legelsőrendü maradt, mikor Németország és Franciaország azon időbeli első operáló szemészeinek kezemunkáját megismertem.« iS eh ul ek nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. (Müvei felsorolását lásd a Szemészet 1905. évi 2. számának 85—87. oldalán.) Ö a szemészet tudományának magyar nyelven való fejlesztésére törekedett. 1881-ben átvette Hirschlertől a Szemészet szerkesztését. 1894-ben jelent meg az ö szerkesztésében az »Ungarische Beiträge zur Augenheilkunde« első kötete 23 dolgozattal, melyek közül 21 az operatív téren mozgott. A második kötet 1899-ben hagyta él a sajtót s laboratóriumi dolgozatokat tartalmazott. Ebben jelent meg a »Védópápaszem ultraibolya-sugarakkal szemben« c. dolgozata. Ezen munkáját az Orvosegyesület a Balassa-jutalomdíjjal tüntette ki. A harmadik kötetben S ehul ek semmit sem közöl, de találunk benne figyelemreméltó dolgozatokat segédeitől, Imrétől, Orosztól és Scholtztól. S eh ul ek Vilmosa magyar szemészeti iskola és szakképzés megalapítója. A magyar szemorvosi tudomány mai nagy fejlettségét és európai viszonylatban való kiválóságát neki és segédeinek köszönhetjük. 8 eh ul ek tanszéki utóda, Orosz E mii (Albert fia és Frigyes unokája, mindketten kiváló szemészek), az Arlt-iskola tovább folytató ja 1865-ben Nagyváradon született; orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol 1887-ben avatták orvosdoktorrá. Hosszabb tanulmányutat tett külföldön. 1888-ban lépett a szemészeti klinikp kötelékébe ; 1895-ben colloquium és próbaelőadás elengedésével magántanár, 1900-ban rk. tanár lett. 1904-ben a tanszék helyettesítésével bízták meg és Schulek halála után 1905-ben a tanszék vezetője lett. 1905-ben trachoma-ügyi kormánybiztossá nevezték ki. A trachomakérdés megoldása érdekében számos szemkórház és szemosztály létesítését vívta ki. Rendkívül bőséggel adta közre tudományos dolgozatait (felsorolásukat lásd az »Ötven év munkában« c. könyve 188—204. oldalán.) Nagyobb munkái: Szemészeti diagnostika. 1893. A vasúti alkalmazottak látásáról 1895. Előadások a szemtükrözésről 1897. A szembajok összefüggése a szervezet egyéb betegségeivel. 1900. Szemvizsgálati módszerek. 1902. A szemészet újabb haladása (Márkusovszky-előadás). 1912. Előadások, beszédek, tanulmányok. 1925. II о őr Károllyal együtt kiadta a »Szemészet kézikönyven három vaskos kötetét, melyben ó a trachomáról, a glaucomáról, a sympathias szemgyulladásról és a szembetegségek összefüggése a szervezet más betegségeivel szóló fejezeteket irta. 1904-ről kezdődően a Szemészet c. folyóiratot szerkesztette. Élete szakadatlan munkában telt el. Csak nagyon keveset pihent. A klinikai munka fanatikusa volt. A klinika zavartalan munkájának mindent alárendelt, egyéni és családi életét is. Reggel 7-től délután 2-ig és este 6-tól nyolcig a klinikán volt található. Tanársága alatt a klinika hatalmasan fejlődött, modem vizsgálóeszközöket szerzett be, a műszertár gyarapodott, a könyvtár európai színvonalra emelkedett, a Budapestre érkező és tanulni vágyó orvosok a klinikán mindent megkaphattak. Q r ó s z Emil kiváló Operateur volt. Kezének biztossága és ügyessége a szemészeti operálások mesterévé avatta. Pártolója és istápolója volt a tudományos munkának. Tanítványai a magyar szemészet kiválóságaivá fejlődtek. 1910-ben Budapesten felállították a II. sz. szemészeti klinikát, melynek vezetőjévé a kolozsvári egyetem szemészprofesszorát, H о ór Károlyt hívták meg. Az ő elhalálozása után а II. sz. tanszéket 1928-ban Blaskovics László kapta meg. Orosz Emil nyugalomba vonulása után az 1936. jan. 9-én kelt vallás- és közoktatásügyi min. rendelet a 11. szemészeti tanszéket megszüntette, illetőleg a két tanszék összevonását rendelte el. Blaskovics László 1936. július 1-én került az egyesített szemészeti klinika élére. Blaskovics 1869-ben Rózsahegyen született. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte és 1893-ban avatták orvosdoktorrá. 1894-ben Schulek segéde lett. 1905-ben a szemészeti műtéttanból magántanári képesítést nyert. Ugyanezen évben az István-kórház trachomaosztályának vezetésével bízták meg. 1907-ben az újonnan létesített budapesti állami szemkórház igzgaló-főorvosává neveztetett ki, mély állását 1927-ig, а II. szemészeti klinika katedrájának elfoglalásáig tartotta meg. 1922-ben a debreceni szemészeti tanszék helyettesítésére hívták meg. Blaskovics a szemoperálások nagymestere volt. Munkássága a szemészeti mütéttan teljes körét felölelte. Sok önállót és nevezetest alkotott. tJj műtéti metódusainak és régi, elavult műtéti metódusok módosításainak se szeri, se száma. Legtöbb új műtétét a külföld elfogadta és értékéhez képest méltányolta. A eSzemészet Kézikönyvében« ő irta meg a szemészeti műtéttant; e munkája önállóan is megjelent. Műtéti methódusait az ötletesség, az egyszerűség és a kivitel aránylagos könnyűsége jellemzik. Mint előadó egyike volt a legkiválóbbaknak. Legjelentősebb műtétéi: a csarnoköblítés, az alsó és felső szemhéj ki- és befordulása ellen ajánlott műtétéi, különösen a trachomás felsőszemhéji entropium ellen ajánlott tarsusmegfordítás, a pillaváz kihámozása öregkori görcsös ektropium ellen, a szemhéjszél újjáalakítása, a sérüléses szemhéjcolobomák javításának két módja, ptosis elleni műtété, kancsalsági műtétéi, a szemgolyó rögzítésének új módja lefelé 11* 163
