Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
A hazai szemészek legnagyobb része mindezideig hihetetlen tudatlansággal és gyakran határt nem ismerő vakmerőséggel kínozza a szembetegeket, durva bánásmódjukkal a látás legnemesebb szervét semmisítik meg s a látás forrásával életük boldogságát is tönkreteszik«. Beszédeben még különösen kiemelte a szemészetnek az összes orvosi tudományokkal való összefüggését és ennek jelentősegét. F ab in i külön felterjesztést intézett felettes hatóságához a szemészet oktatása érdekeben. Azt kívánta, hogy a szemészetet két féléven át tanítsák, de nem az alacsony képzettségű sebészeknek, hanem az orvosoknak, hogy »a fiatal orvosok a tanár felügyelete alatt gyógyítván a betegeket s a betegség jelenségeit feljegyezvén, a betegen lelhető elváltozásokat pontosan megfigyelhessék s ily módon a veszélyes magángyakorlatra előkészüljenek «. Fábini intenzív tudományos munkásságot folytatott. Igen jó, használható tankönyvet irt: »Doctrina de morbis oculorum« címmel, mely 1823-ban latinul, 1837-ben magyarul jelent meg. Olasz és holland nyelvre is lefordították. Ezenkívül Fabininak több kisebb dolgozata is megjelent, amelyek szerzőjük tehetsége mellett tanúskodnak. Tanársága alatt a klinika ágyainak számát 24-re emelték. Fabini 30 évi érdemes munkásság után 1847. novemberében halt meg. Utódát, L i p p а у G á spár t a szabadságharc miatt csak 1850. júl. 23-án nevezték ki — az egykori magyarázat szerint — »loyalis érzelmeinek és a hatalmon lévő törvényes kormányhoz való ragaszkodásának figyelembe vételével és a magyarországi teljhatalmú császári biztossal egyetértve, az előirt pályázat mellőzésével — melyre méltóbb egyén alig is akadhatna«. Lippay 1809-ben Keszthelyen született; Győrött jogot, majd Pesten orvostudományt hallgatott. A tanfolyam utolsó két évét Becsben végezte s ugyanott avatták orvosdoktorrá. 1839-ben orsz. szemorvossá nevezték ki. Lippay 1849—74-igtanította egyetemünkön a szemészetet. Működése alatt a szemészeti klinika 24 ágyát 40-re szaporították. Lippay klinikájáról tanszéki utóda, 8 eh и lek Vilmos fest képet. »A betegek oly szorosan vannak, hogy ha egyik beteg álomban nyújtózik, szomszédja szemét megdöfheti, egy betegre összesen 30 köbméter szellőzetlen levegő jut, árnyékszékül 41 embernek az ajtóköz szolgál, összesen 4 mosdótál van; vizsgáló-, kezelő- és váróhelyiségül egyetlen szoba, operáló terem nincs s a tanterem rekkenő, fullasztó levegőjében a hallgatók harmadrészének nincs ülőhelye.« A klinika az 0 jvilág-utcai épületből 1884-ben a 60 ágyra berendezett s tanítási célokra alkalmasabb Üllői-úti új helyiségbe költözött, ahonnan 1908. szept. 1-én jelenlegi hajlékába ment át. (Itt az ágyak száma 80 ; az 1917-ben létesült s 1944-ig a Mária-utca 40. sz. házban fennállott fiókosztály ágyainak száma 44 volt.) Lippay nem volt nagy kaliberű professor. »26 esztendős tanárkodása—írja id. Imre J ózsef dr. — olyan korszakot jelent a szemészet tanítása történetében, amelyre nem esik jól visszatekinteni. Tehetsége, jelleme, orvosi és tanári igyekezete bizonyára lehetett kifogástalan, de szakmájában nem volt a feladatához való képzettsége.« Lippay professzorsága alatt az orvosnövendékek szemészeti kiképzése nem állott a kor színvonalán, ennek megfelelőiig »az orvosok szemkörüli munkája — írja Imre József dr. — olyan kuruzslás volt, mint a szemészet fömivelőié, a valódi kuruzslóké. Ott lehetett Grósz Frigyes Nagyváradon, Kanka Pozsonyban s még néhány más jó szakember, de az általános orvosi gyakorlatnak a szemészet legelhanyagoltabb része volt«. Lippay maga tudományosan nem dolgozott. Segédei (Köffinger Rudolf, Révay János, Szimenszky Román, P ele eh János és Bernolák József) közül többen adtak közre tudományos dolgozatokat. Lippay 1873-ban történt nyugdíjaztatása után S eh ul e к Vilmos került a szemészet tanszékére. 1843-ban Budapesten született. Orvosi tanulmányait Becsben és részben Budapesten elvégezvén, Bécsben 1866-ban avatták orvosdoktorrá. Egy évig külföldön tanulmányúton volt, félévig Berlinben Graefét hallgatta és bejárva Ulreehtet, Londont, Parist, Svájcot, Németországot, 1867—72-ig Becsben Arit mellett előbb gyakornok, majd tanársegéd volt. 1872-ben Kolozsvárra, majd 1874-ben a budapesti egyetemre nevezték ki a szemészet tanárává. Minthogy Arit tanítványa volt, ő a magyarországi Arttiskola első képviselője. A klinika akkor még az 0jvilág-utcai jezsuita kolostorban volt elhelyezve. Tanárságának első évében a járóbetegek száma 509-ről 1106-ra, a klinikai ápoltaké 121-ről 276-ra emelkedett. A klinika nyomorúságos elhelyezése azonban mindinkább akadályul szolgált nagy tervei megvalósításában ; ezért nem nyugodott, míg a szemklinikának a központi orvoskari épületbe való áthelyezését ki nem vitte. Az átköltözés első évében a járóbetegek száma 5000-re emelkedett, 600 szembeteg volt ápolás alatt s 700 nagyobb műtétet hajtott végre segédeivel együtt. Operálásának sikere éppen az operatív eseteknek nagy számát vonzotta a klinikára. Klinikai betegtől honoráriumot nem fogadott el, de a klinika számára önként felajánlott dijakat a klinikai könyvtár javára fordította. Ilyen módon nemcsak könyvek és folyóiratok vásárlására jutott pénz, hanem 10.000 forintos szemklinikái könyvtáralapot létesített, melynek folyománya, hogy ma a szemklinikának az egész világon, páratlanul álló tökéletes szakkönyvtára van. Az egyetem szemklinikájának történetét francia nyelven adta ki. A Magy. Tud. Akadémia lev. tagsággal tüntette ki. Id. Imre József így ír Schulek előadásmódjáról: »Schuleknek az előadás igen könnyű volt ; csodálatraméltó folyékonysággal és készséggel beszélt. De a tanítás volt előtte a cél, nem az előadás. Nagy gyakorlata volt abban és teljes sikerrel törekedett arra, hogy az, amit mond, jól érthető legyen, hogy semmit se mondjon, ami a magyarázat logikai rendjéhez nem tartozik, de mindent el is mondjon, ami a 162
