Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
A paralytikus izmokon és vertikális kancsalsmjok ellen véyzett műtétek. A bizonytalan műtéti eredmények még ma is nagyon sok szemorvost visszatartanak a vertikális deviatiók műtéti megoldásától. Az izmokon ilyen okból végzett műtétekben nagyon sok a nehézség ; hogy a sikertelenséget elkerülhessük, sok ismert tény pontos kiértékelésére van szükségünk. A probléma megoldásánál elsősorban tekintetbe kell vennünk, hogy a legtöbb vertikális deviatio nem concomitáló jellegű, ezért pontos mérésekkel kell tájékozódnunk a szemmozgásokról, mind a 6 szemizom működési területén. Régebben azt tanították, hogy a hyperphoria kiküszöbölésének módja a rectus superior tenotomiája. Csakhogy a vertikális deviatiókat nem lehetett mindig hyperphoriának tekinteni, hanem gyakorta izombénulás az okuk, az antagonista izom túlzott működésével, vagy anélkül. Ezért a megbízható sebészi kezelés nemcsak arra a korrekt műtét előtti diagnózisra van alapozva, hogy mely izom vagy izmok vesznek részt a verticalis deviatiókban, hanem fontos annak a tisztázása is, hogy különféle tekintési irányokban megállapítsuk, melyik a fixáló szem. Amennyiben elfogadjuk, hogy a vertikális deviatiókat egyes izmoknak a paresise vagy gyengesége okozza, a következő eshetőségekkel kell számolni : Nagyon sok szerző valamennyi szemizom közül a felső egyenes veleszületett paresisét tartja a leggyakoribbnak és így az ocularis torticollis okozójának. Bielschowszky és mások ebben a kérdésben inkább a ferde szemizmok szerepének tulajdonítanak nagyobb fontosságot. Amennyiben adott esetben a verticalis deviatio okául a rectus superior paresisét kell tekintenünk, a következő műtéti lehetőségekkel kell számolni: 1. A beteg izom erősítése. 2. Az ellenkező szemen az alsó ferde izom gyengítése. 3. Az alsó egyenes izom gyengítése a beteg szemen. A beteg izom erősítésére akkor van szükség, ha a következő követelmények' állanak fenn : Genuin mozgási korlátozottság a felső egyenes működési területében, az ugyanazon oldali alsó egyenes izom túlzott működése és ha a fixatio az egészséges szemmel történik. Ezen esetben a gyógyítást a paretikus izom erejének az erősítésével érjük el. Ilyenkor a felső egyenes izom megrövidítése mechanikusan korlátozza az ellentétes alsó egyenes működését, amenynyiben az nincsen spasticus állapotban. Az operatív elgondolásnak ilyen esetekben a felső egyenes izom erősítésére kell irányulnia és sohasem a másik egészséges szem alsó egyenesének a gyengítésére. Azonban mindig gondoljunk arra, hogy a felső egyenes izom megrövidítése gyakran kisfokú, de nem múló ptosist okozhat. Ezért nem ajánlatos az izmot túlságosan megrövidítenünk. Máskor tekintetbe jöhet a másik szemen az alsó ferdeizom gyengítése. Erre a célra megfelel a Landolt ajánlotta myektomia, amely szerint az izom eredeténél kell egy részletet kimetszeni, vagy esetleg a scleralis tapadásnál lehet recessioműtétet végezni. A műtéti eljárásnak akkor van helye, ha a beteg szemizom mozgási korlátozottsága minimális. Ilyen esetben nem szükséges a paretikus izomnak felfelé való mozgását növelni. A műtét még azon esetekben is indokolt, ha a kancsal szem fixálóképes és ez a körülmény az ellenkező oldal alsó ferde izmának túlműködését eredményezi. A kancsal szemen az alsó egyenes izom működésének gyengítése akkor szükséges, ha heges zsugorodásról van szó, ami a felső egyenes izom paresisét utánozhatja. Ezt a leletet gyakran találjuk az orbita-alap töréseinél. Ekkor a szem felfelé való mozgása azért lehetetlen, mert az orbitaalap heges összenövései megakadályozzák. A szem felfelé való rotálásában a rectus inferior recessiója jelentékeny segítséget jelent. Különben a rectus superior paresise miatt az ugyanazon oldali rectus inferior gyengítése csak mint másodlagos eljárás engedhető meg, ha az esetleges paretikus izom erősítése nem hozott kívánt eredményt és ennek az oka a rectus inferior spasmusa volt. Az alsó egyenes izom paresise vagy gyengülése okozta divergentiával kapcsolatosan egy kényes kérdésre kell kitérnem, nevezetesen arra az esetre, amidőn a felső ferde izom gyengítése jön tekintetbe. Ennek az izomnak a műtétje a szemorvosok előtt »noli me tangere« volt. Ez a tartózkodás valóban indokolt volt, mert ennek az izomnak a műtétbe való bekapcsolása gyakran okozott javíthatatlan és gyötrő ferde diplopiát. 140
