Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 2. szám
Az essentialis hypertoniáról* Irta : Czoniczer Gábor dr. A belgyógyászi betegségek közül a magas vérnyomással járó betegségeknek van a legtöbb vonatkozása a szemészettel. Egyrészt ezek a kórképek súlyos elváltozásokat okozhatnak a szemfenéken, olyan elváltozásokat, melyek a látást is veszélyeztetik, másrészt a hypertonia egyes fázisainak, illetőleg progressiójának felismerésében a szemfenéki lelet egyike a legértékesebbeknek. De különösen nagy jelentőséget kapott a szemészi vizsgálat az utóbbi években, mikor is az essentiális hypertonia kezelésére irányuló műtét indikációját esetleg éppen a szemfenéki lelet alapján állítjuk fel. * Az essentialis hypertonia körülírt kórkép ugyan, de szabatosan definiálni mégis nehéz ; definíciója tulajdonképpen kizárásos, amennyiben ebbe a kórképbe sorolunk minden emelkedett vérnyomást, mely nemismert okból keletkezik. Ezek szerint nem tartozik az essentialis hypertonia kórképébe az az emelkedett vérnyomás, melyet vesebetegség vagy az aorta sclerosisa okoz vagy amely belső szekréciós elváltozások (Cushing-kór, hyperthyreosis) kapcsán jön létre. Ez a kizáráson alapuló definíció egyúttal azt is jelzi, hogy az essentialis hypertonia aetiologiáját, illetőleg pathogenesisét még nem ismerjük, bár az utóbbi években ezen a téren nagy a haladás. Az egyelőre még nem teljesen tisztázott pathogenesissel szemben pontosan ismerjük azt a mechanismust, mely által az essentialis hypertonia létrejön. Kétségtelen ugyanis, hogy az essentialis hypertoniában az emelkedett vérnyomást mindenkor a praecapillarisok görcse, illetőleg organikus szűkülete okozza. A vérnyomás fenntartásában lényegileg három tényező szerepel éspedig : 1. az az erő, mellyel a bal kamra összehúzódása a vért az aortába löki, 2. a nagy erek, különösképpen az aorta rugalmassága és végül 3. az érpálya keresztmetszete, illetőleg medrének tágassága. Ezek közül a bal kamra munkájáról nem kell külön beszélnem; tudvalevő. hogy a bal kamra ritmusos összehúzódása, tehát motorszerű működése az az erő, mely a vért az érrendszerbe löki és ezáltal a vérnyomást a zárt érrendszerben létrehozza. Az aorta rugalmassága viszont arról gondoskodik, hogy a lökésszerűen ingadozó nyomást állandóbb jellegűvé tegye. A vérnyomást fenntartó tényezők közül a harmadik, a perifériás * A Szemész Szakcsoportban 1949 április 22-én tartott továbbképző előadás. 85
