Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

Az essentialis hypertoniáról* Irta : Czoniczer Gábor dr. A belgyógyászi betegségek közül a magas vérnyomással járó betegségeknek van a legtöbb vonatkozása a szemészettel. Egyrészt ezek a kórképek súlyos elváltozásokat okozhatnak a szemfenéken, olyan elváltozásokat, melyek a látást is veszélyeztetik, másrészt a hypertonia egyes fázisainak, illetőleg progressiójának felismerésében a szemfenéki lelet egyike a legértékesebbeknek. De különösen nagy jelentőséget kapott a szemészi vizsgálat az utóbbi években, mikor is az essentiális hypertonia kezelésére irányuló műtét indikációját esetleg éppen a szemfenéki lelet alapján állítjuk fel. * Az essentialis hypertonia körülírt kórkép ugyan, de szabatosan definiálni mégis nehéz ; definíciója tulajdonképpen kizárásos, amennyi­ben ebbe a kórképbe sorolunk minden emelkedett vérnyomást, mely nemismert okból keletkezik. Ezek szerint nem tartozik az essentialis hypertonia kórképébe az az emelkedett vérnyomás, melyet vesebeteg­ség vagy az aorta sclerosisa okoz vagy amely belső szekréciós elválto­zások (Cushing-kór, hyperthyreosis) kapcsán jön létre. Ez a kizáráson alapuló definíció egyúttal azt is jelzi, hogy az essentialis hypertonia aetiologiáját, illetőleg pathogenesisét még nem ismerjük, bár az utóbbi években ezen a téren nagy a haladás. Az egyelőre még nem teljesen tisztázott pathogenesissel szemben pontosan ismerjük azt a mechanismust, mely által az essentialis hyper­tonia létrejön. Kétségtelen ugyanis, hogy az essentialis hypertoniá­­ban az emelkedett vérnyomást mindenkor a praecapillarisok görcse, illetőleg organikus szűkülete okozza. A vérnyomás fenntartásában lényegileg három tényező szerepel éspedig : 1. az az erő, mellyel a bal kamra összehúzódása a vért az aortába löki, 2. a nagy erek, különösképpen az aorta rugalmassága és végül 3. az érpálya keresztmetszete, illetőleg medrének tágassága. Ezek közül a bal kamra munkájáról nem kell külön beszélnem; tud­valevő. hogy a bal kamra ritmusos összehúzódása, tehát motorszerű működése az az erő, mely a vért az érrendszerbe löki és ezáltal a vér­nyomást a zárt érrendszerben létrehozza. Az aorta rugalmassága viszont arról gondoskodik, hogy a lökésszerűen ingadozó nyomást állandóbb jellegűvé tegye. A vérnyomást fenntartó tényezők közül a harmadik, a perifériás * A Szemész Szakcsoportban 1949 április 22-én tartott továbbképző előadás. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom