Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1. szám
A debreceni 4. az. Honvéd Kórház közleménye (Kórházparancsnok : Csizy István dr. orvosalezredes) Korszerű Irányelvek a ktfnnytömlő sebészetében Irta: Fazakas Sándor dr. egyet, magántanár, a szemészeti osztály vezetője A szemészeti operációk sorában igen fontos szerepet töltenek be a könny tömlőműtétek. Szinte hihetetlen az a sok módszer és az a sok módosítás, melyet az idők folyamán kieszeltek és ezen kis területen végrehajtották. Azt lehet mondani, szemészeti iskolánkint változik a tömlővel kapcsolatos műtéti eljárási mód. Vonatkozik ez a megállapítás úgy az egyszerű exstirpatiókra, mint az azt pótló dacryocystorhinostomiákra is. Oka ennek az, hogy a kérdés sok tekintetben ma s ncs közmegnyugvásra megoldva. Ezt mutatja West és Pólyák s utánuk annyi más rhinologus (akik között csak a magyar Liebermann Tódort említem meg,) endonasalis eljárása is, melyekkel a határszakma a megoldást akarta tökéletesbíteni. E kérdéssel kapcsolatban szerzett tapasztalataimat a következőkben foglalom össze. Az idült könny tömlőgyulladással kapcsolatos műtéti mód helyes megválasztásához elengedhetelenül hozzátartozik annak a megállapítása és eldöntése, hogy mikor végezhetünk csakis egyszerű exslirpátiót és mikor lehet reményünk a tömlő meghagyásával újból helyreállítani a megzavart mechanizmust. Hogy e kérdésre megfelelhessünk, ismernünk kell a könnylevezető apparatus normális mechanizmusát is. Különböző műtétek alatt úgy láttam, hogy a pislogás csukási pházisa alatt a Horner izomrostok megfeszülnek s erre az addig teljesen egymáson fekvő lateralis és mediális fal közül a mozgatható lateralis a medialistól elhúzódik s a tömlő nagyjában korsó alakot vesz fel, mely természetesen levegő- és könnymentes, tehát teljesen üres, így a benne támadó negatív nyomás beszívja a tömlővel teljesen egyidőben táguló canaliculusokon keresztül a plika semilunaris határbarázdáiba összegyűlt könnyet. A pislogás nyitási pházisa alatt a Horner-izomrostok ellazulnak, mire az általuk megfeszített, rugalmas lateralis tömlőfal is visszahúzódik s rásímul a medialisra. Úgy a tágulás, mint a szűkülés a tömlő felső részén kezdődik és onnan halad lefelé. Csakis így felelhet meg a könnylevezetésből ráháramló kettős feladatnak a tömlő tökéletesen. melyek egyike a könnynél; a tágult canaliculusokon való átszúrásából. mások pedig a ductus nasolacrymalisan való átnyomásából áll. A könnylevezetés physiologiájára értékes felvilágosítással szolgáltak azok a megfigyelések is, melyeket fistulás esetekben volt alkalmam
