Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
Az ОТ 1 Maros-utcai rendelőintézete szemészeti rendelésének közleménye (Vezető : Tóth Zoltán dr. egyet. то. tanár.) Arteritis temporalis superficialis és glaucoma4* Irta : Tóth Zoltán dr. Horton, Magath, Brown 1932, 1934-ben írták le az arteritis tempor. superf. klinikáját és pathologiáját. Az arteria temp, megbetegedése csak egyik megjelenési formája egy generalizált, különös érmegbetegedésnek, melynek okát eddig biztosan megállapítani nem sikerült, noha gondoltak luesre, tbc.-re, vírusra, traumára, allergiára é. i. t. Kórbonctanilag hasonlít a közönséges arteriosclerosishoz. Különösen a periart. nodosa és a thrombendart. oblit. áll közel hozzá szövettanilag. Klinikáikig szóbaj öhet : atyficus neuralgia és a Horton által tanulmányozott histamin-fej fájás. Ez utóbbi esetben nincs meg az art. tempor. tünetcsoportja., legfeljebb nyomásérzékenység az artériának megfelelően. Nem typicus art. tempor. superr. esetén histaminra is jelentkeznet reactio. A beteg folyton kiújuló, hasogató fejfájásról panaszkodik, leginkább a nalánték tájakon. Gyakran éjjel erősebb a fájdalom. A. beteg oldalon az ér kanyargó, kiemelkedő, nyomásra érzékeny. Az ér mentén olykor érzékeny csomócskák tapinthatók, a környezet duzzadt, gyakran piros a bőr. Láz, gyorsult vérsüllyedés. A fájdalom naponta többször, néha órákig tart, kiváltó ok meleg és alkohol. Az említett szerzők és Rudebeck (Land) szemtüneteket is észleltek múló diplópiát, scotómát, látótér-defectust, sőt amaurosist, amikor is az arteria centr. rét. retrobulbaris elzáródását sikerült kimutatni. Ez az eléggé ritka kórkép tehát a szemorvosokat két okból is közelről érdekli. Először, mert szemkörnyéki, halántéktáji fejfájásokat okoz, másrészt pedig, mert komoly szemtünetek kísérhetik e megbetegedést. Ezért tartom érdemesnek alábbi esetem közlését. 1949 nov.-ben 47 é. férfi jelentkezett az OTI rendelésen azzal a panasszal hogy jobb halántéktáji fájdalmai vannak melyek naponkint 2—3-szor jelentkeznek és kb. 1—2 óráig is eltartanak. Kivételesen fél napig is kínozzák a fájdalmak. A beteg elmondja hogy jóformán egész nap érez lüktetést jobb halántékában ahol az ér tapintható is. Különösen melegtől és alkoholtól tágul ki erősen a halántéki ere és fokozódnak fájdalmai. A bort szereti. Betegünknek láza nem volt. Vérsüllyedése 4 mm. Vny. 160/90 Hgmm. Wa. neg. Tbc. nem volt. Már ostrom előtt is voltak ilyen jobboldali fejfájásai. Az ostrom után pedig galucomás rohamot kapott mindkét szemén. A j. szemén trepanatiót végeztek 1949 elején. Bal szemén iridectomiát. J. sz. látása kml. Atr. n. opt.; a balon 5/8, exkavált, de nem deeolorált papillafő. Szemnyomás mindkét szemén 22—22 Hgmm. Pilocarpint használ. A szem nyomását többször is mértük és ellenőriztük. Mint láthatjuk a szemnyomás egyforma (egy ízben éppen fejfájás-rohamában is ennyit mértünk). Fejfájásai tehát nem voltak szemeredetűnek tarthatók. Ellenben a beteg panasza* alapján megtapintva azt a helyet, ahol a fájdalmakat jelzi, a másik oldalhoz viszonyítva feltűnően vastag, tág, kanyargó art. tempor. superf.-t tapinthattunk, mely nyomáskor érzékeny. Egyszerre tapintva a 2 oldalt, bal oldalt csak éppenhogy kitapintható volt az arteria. Ideggyógyász megállapításunkat helybenhagyta. A beteg artéria tapintásakor az volt az ember érzése, hogy a beteg »glaucomájának aetiologiáját sikerült tapintani«. Ha csak e két betegség véletlen találkozását tételezné fel valaki, akkor is elvitathatatlan, hogy az érbetegség oldalán van az atropinéban megvakult szem. Kétségtelen tehát, lévén a glaucoma keringési, illetve érmegbetegedés, hogy ezen artéria-betegségnek szerepe van abban, hogy a betegnek éppen ezen oldali szeme vakult meg, míg a másik nem. * Előadta a Szemész Szakcsoport 1949 nov.-i ülésén. 19
