Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
Felvethetné valaki azt is, hogy hiszen az art. tempor. superf. a carotis ext. ága s így mi köze lehet a carotis int.-hói táplálkozó szem megbetegedéséhez, a glaucomához ? Erre az előzőkben mondottakkal meg is adható a válasz. Ez az érbetegség generalizált megbetegedés, tehát valószínű, hogy más érszakaszon is megtalálható volna, ha hozzáférhetnénk vizsgáló eszközeinkkel. De különben a szerzők is hangsúlyozzák, hogy ezen érbetegségben szenvedőkön találtak változásokat még az aortában is, de leginkább a carotisok változása volt a feltűnő (Gilmour). Igyhát még eggyel több ok, amiért kell, hogy minket szemészeket érdekeljen ez a megbetegedés. Az art. tempor. superf. megbetegedésnek oki therapiája ezidőszerint nincs, minthogy oka ismeretlen. Jódkáli, heparin-dicumarin próbálkozások történtek (Horton). Egy kétségtelen, hogy az ér kimetszése után a fájdalom legtöbbször azonnal megszűnik. Ideig-óráig novocain-infiltratio is szüntetheti a fájdalmakat. Betegünk mindeddig nem egyezett bele a műtétbe s ígv szövettani vizsgálat nem történhetett. Úgy tudom, hogy glaucomának ezen arteritis tempor. superf.-sál együtti előfordulására még eddig nem került sor. Ez tehát az első észlelése e két megbetegedés együttes jelentkezésének. De meggyőződésem, hogy nem az utolsó. Sőt, ha jobban ügyelünk és gondolunk rá, egyre gyakrabban fogunk vele találkozni többé vagy kevésbbé kifejezett formájában. Irodalom Selley : I. : O. L. 1948. 541. o. — Kajtor : O. L. 1949. A Pesti Izr. Hitközség Közkórháza (igazgató : Benedek László dr.) szemosztályának (főorvos : Weinstein Pál dr. egyetemi magántanár) közleménye Új megterhelés! eljárások értékelése preglaucomában* Irta : Weinstein Pál dr. A Seidel-féle sötét-próba, mely főleg sekély csarnokú prodromalis glaucomában szokott positiv lenni, ismerete óta a Schmidt-léle vízitatási kísérlet a legelterjedtebb, mely a glaucoma valamennyi fajában alkalmazható. 1945-ben Bloomfield és Lambert új próbát közöltek, az ú. n. labilitasi testet, mely a gl. simplex korai diagnosisára alkalmas. Saját vizsgálatainkban összesen 52 betegen 118 megterhelési kísérletben igyekeztünk érzékenyebbé tenni a folyadékitatási kísérletet és ellenőrizni a labilitasi testet. 1940-ben H. Meves leírta, hogy ha a folyadékitatással egyidejűleg pituglandolt. vagyis a hypophysis hátsó lebenyének antidiureticus hormonját injiciálta, azaz elhúzódó diuresist idézett elő, akkor a megterhelés szemfeszülést fokozó hatása lényegesen nagyobb volt, mint a hormon adása nélkül. Ez az adat nem talált visszhangra az irodalomban. Burn és munkatársai 1945-ben közölték, hogy a nicotin antidiureticus hatást fejt ki patkányokon, amely hatás nem érvényesül, ha a hypophysist előzetesen eltávolították. Emberen néhány cigaretta elszívása szintén kifejezett antidiureticus hatású. Szerzők feltételezik, hogy a nicotin stimulálja a nucleus supraopticust a hypothalamusban és fokozza a hypophysis hátsó lebeny hormonjának a kiürítését. Ezen kísérletek alapján megpróbáltuk a vízitatási próbát combinálni cigaretta elszívással egyébként is dohányos betegeken. * A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült dolgozat. 150
