Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 2. szám
akkor nem lenne lehetséges egyidejűleg accommodatio és convergentia különféleképen. így áll elő a »relativ« accommodatio és convergentia, és a határ, amelyen belül az accom. és converg. a binocularis látás zavara nélkül változhat, az ú. n. relativ accom., ill. converg. szélesség. Normális viszonyok között emmetropoknál ez a relatív szélesség meghatározott nagyságú. Azt lehet mondani, hogy a relatív convergentia és divergentia nagysága azt a tartalékerőt képviseli, amelyet a binocularis látás idegapparatusa biztosít. Éppen ezért a relatív convergentia- és divergentia-szélességet még »fusiós reserv«-nek is hívják. A kancsalsag kifejlődésének mechanismusa a következőképen képzelhető el: meggyöngül a szemgolyók feletti controll, megváltó; ik az accommodatio és a convergentia együttműködése az egyik szemen, így az egyik szem fixál tovább, a másik szem ellenben nem s ez a másik szem aláveti magát az erősebb accommodatiójának és adductiós helyzetbe (illetve az accommodatio meggyöngülése esetén abductiós helyzetbe) kerül. • A kancsalító szemen ez a kép a centrumba esik, nem jut tudatra, amint mondják, »neutralizálódik«. Ha ez állandósul, a centrális látást szolgáló idegpályák működése meggyengül és végül teljesen elsatnyul az összeköttetés. Eleinte, amikor még a macula és a központi idegrendszer közötti összeköttetés csak gyengült, a megromlott látásélesség még helyreállítható, csupán kényszeríteni kell. De, ha már megkezdődött az idegösszeköttetés elsorvadása, a helyreállítás többé nem lehetséges és a centrális látás végleg megszűnik, amblyofia áll elő. Tehát attól a pillanattól kezdve, amint az egyik szem megszűnik fixálni, binocularis látásról többé nem beszélhetünk ; bármilyen kicsi is a kancsalság foka, binocularis látás nincs. Még látszólag párhuzamosan álló nyitott szemeknél is a beteg csak az egyik szemével fixál, csak ennek a retináján megjelenő képet veszi észre, a másikkal ellenben nem lát. Ezt azonban így nem észleli. Ha a fixáló szemét bezárja, csak akkor lát a másikkal. Ez a rejtett kancsalság monocularis látással. A monocularis látás a valódi, látható (ford.) kancsalságnak is állandó kísérő jelensége. A strab. concom. felosztása rejtett és valódi kancsalságra onnan ered, hogy a functionalis elmélet nem az egyik szemnek a fixatiós ponttól való eltérését tartja alapbetegségnek, hanem a binocularis látás elvesztését; vagyis a szem kancsalító állása csak tünet, amely nem állandó, mert vagy jólláthatóan megvan (látható kancsalság), vagy nincs meg (nem látható kancsalság). A valódi, valamint a rejtett kancsalságnál egyaránt előfordul, hogy mindkét szem egyidejűleg lát, de a képek nem esnek a ratina azonos pontjaira, vagyis a szemek nem úgy dolgoznak együtt, mint a binocularis látásnál, hanem mindegyik külön-külön lát. Erre az egyidejű látásra jó példa a két szemmel való mikroszkopizálás, vagy szemtükrözés, amikor a szemfeneket, illetve a tárgylemezt az egyik szemmel, a 120
