Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
225 Jelentősebbek még Trón, Mercz előadásai a normális szemüvegről, punctal üvegekről stb. 1928-ban Leningrádon volt az első szovjet szemészkongresszus, amelynek rendezésében a leningrádi szemésztársaság minden tagja aktive részt vett. 1930-ban meghalt Bellarminov és utánna Burszuk lett az elnök. 1931-ben átszervezték a társaságot, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljön a szovjet egészségvédelemmel. Négy osztályt állítottak fel a szemésztársaságon belül*: a) szociális megbetegedések, mely főleg a trachomával és az ellene való küzdelemmel foglalkozott, b) foglalkozási betegségek, c) klinikai-kísérleti, d) katonai osztályok, amelyek azonban 1934-ben megszűntek. 1936-ban volt a II. szovjet szemészkongresszus a társaság tagjainak élénk részvételével. Évről-évre nőtt a szemészek s ezzel együtt a leningrádi szemésztársaság tagjainak száma. 1937—39-ben a finn háború idején, igen intensiv volt a társaság munkája. Ebben az időben jelentősebb értekezések a glaucoma kérdésével foglalkozók. Gron és Odnaseva: «Kalium-Calcium index és adrenalin a glaucomások vérében. «Kljacsko és Glinszkij: «A vér biochemiai változásai és morphológiája glaucoma eseteiben». 1938-ban Kljacsko több előadásban foglalkozott a fiatalkori glaucoma pathogenesisével és gyógyításával. 1938-ban Trón az aphakias szem refractiójáról. Batarcsuk pedig a hypertóniás betegek szemelváltozásairól közölték megfigyeléseiket. A tudományos munkák mellett nagyszámban voltak általános társadalmi jelentőségűek, mint Osztroumov munkái: «Szemtraumatizmus a leningrádi iparban». «A szemsérülések dinamikája Leningrádban és az ellene való küzdelem». Ugyanezen témáról írt Sagov is. A finn háború kezdete a szemésztársaság munkáját is megzavarta. A társaság tagjai, mint a többi leningrádi szemész is, a Szovjet hadsereg sebesültjeinek ellátásában dolgoztak. Ebben az időben a főkérdés, a háborús idők aktuális kérdése, a szem' sérüléseid ellátása lett, annál is inkább, mivel Leningrád közvetlenül a front mellett volt. A finn háború befejeztével a szemésztársaság munkája újból teljes mértékben megindult. Nevezetesebb munkák : Poljak: «A szemszakorvosi ellátás a Szovjet Hadseregben háborús viszonyok között.» Poljak, Szorokin, Fronslein «Intraocularis idegen testek röntgenlocalisatiója». Jelentősek még a központi szemészeti intézet 3. és 4. ülése 1940—41-ben, ahol főtéma a háborús szemsérülések ellátása volt a finn háború tapasztalatai alapján. Az 1941—42. évek a leningrádi blokád ideje lehetetlenné tette a szemésztársaság működését ami csak 1943 áprilisában indult meg újra, jóllehet akkor még tartott a blokád. 1943 áprilisától 1944 szeptemberig 13 ülésen számos előadás és demonstratio hangzott el a legváltozatosabb témákról. A legtöbb az avitaminosis kérdésével foglalkozott. A blokád megszűnte után legfontosabb kérdés a háborús sérültek, invalidusok gyógyítása és munkaképességük helyreállítása volt. A legaktuálisabb szerephez a helyreállító szemsebészet jutott. A háború utáni ötéves terv folyamán elsőrendű feladat lett az egészségvédelem a szemészet terén is. Első helyen említendő a glaucoma, a trachoma és a szemsérülések elleni küzdelem. Ezek a feladatok nemcsak a szemésztársaság, hanem a szemészeti intézetek főfeladataivá váltak. A leningrádi szemésztársaság, valamint az egész Szovjet Szemészet feladatai ezeken kívül még: emelni a szovjet szemészek szakmai képzettségét, tervszerű munkával résztvenni a szovjet egészségügy munkájában, karöltve a többi tudományos társasággal, fokozni a tagjainak ideológiai képzettségét. Ezen feladatok szorosan illeszkednek a szocialista tervgazdálkodás keretébe, amely minden lehetőséget megad a tudomány fejlődéséhez. (Ford. : dr. Garai László) 3
