Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
22 A fronto-basilaris terület vénái a sinus cavernosusba ömlőnek, ahol a mellső agyi segmemtumok collaterálisaival találkoznak, valamint a két vena ophtalmicavial', következésképpen a két vena centr. retinaevei. Ezen keringési zavar egyrészt a szem vénáira, másrészt a két elülső diploe vénára és az agyburok vénáira terjed. Ez végül pangáshoz vezet, mely stasis a legfőbb kóroki tényező a, Thoma-f. cyanoticus hyperostosis létrejöttében. Functionalis symptomák: 60%-ban látótérelváltozást észlelünk; bitempolaris heteronym haemianopsia a felső quadránsban. Különböző fokú lehet a látótérkiesés. Ívé ha a tárgylátótér felső külső quadransbeli kiesése relatív, míg a színes absolut, máskor pedig a tárgylátótér határai az illető quadránsban be is szűkültek. A látásélesség normális. A fentemlített kórképben a gócra utailó tünetek rendszerint hiányoznak, ezért a látótérelváltozásoknak, mint „chiasma tüneteknek“ igen fontos diagnostical szerepük van. Kétségtelen, hogy ez a látótérkiesés a chiasmarostok laesiojára utal, melyek alul igen szoros kapcsolatban vannak a szomszédos arachnoideával, úgy hogy annak gyulladása alkalmával ezek is megbetegedhetnek. Egyszerű cysternavizenyő is okozhat ehiasmatünoleket. Feltételezhető, hogy ez allergiás eredetű s hogy összefügg a cysternalis arachnoidea gyulladásával; néha úgy tekinthető, mint elhúzódó vizeriyő öszszenövéssel járó következménye. Eddig nem sok jelentőséget tulajdonítottunk az egykamráknak, különösen a cysternalis résznek. Ennek vizenyője gyakoribb, mint a 111-ik agykamráé. A cysternaelváItozások kimutatására legértékesebb eljárás a levegőbeíúvás. A szemtüneteket el kell differentials az arachnoiditis optico-chiasmatica és a többi sellafölötti laesióktól. Pangásos papilla ritkán észlelhető, kivéve azon eseteket, melyben az agynyomás emelkedett. Fordította: Dr. György Rózsa RESUME. En comsidérant la scuie lésion chiasmatique en rapport aux deux proves fondamentaux, — „Varachnoidite primaire ct Vendoctaniose" — nous devons remarqucr qu’elle est présente dans tous les dcux procés, mais avec une mcsure differente qui va du simple „signe chiasmatique” parmi des symptömes géneraux íemarquables (céphalée, troubles métaboliqucs et ncuro-endocriniens, hyperostose), jusqu’ ä la plus intense Symptomatologie oculaire de la classique arachnofditc optochiasmatique rentre dans le tableau des méningo-endocránioses (phlogose chronique fronto-basilaire), en précisant qu’elle est plus fréquente dans les formes d’aráchnoidite diffuse de la base sans éndorraníose, plutöt que dans les formes endoeräniosiques, dönt est pius frequent le „signe chiasmatique” qui témoigne la comparticipation, bien une légére, de la leptoméningc pcrichiasmatiquc. Dans tous les deux cas, l'arachnoi'dite chiasmatique ne serait qu’un „épiphénoméne” de l’arachnoidite diffuse. Au regard enfin de la pathogénie des symptömes oculaires, nous croyons responsable de ce.s symptömes le procés perichiasuiatique, sóit que l’on veuille supposer une propagation de la phlogose arachnoifflale aux nerfs optiques et au chiasma, sóit que fon veuille admettre une action exclusivement mé.canique exercée par Farachnoíde sur les nerfs optiques et sur le chiasma au moyén d’adhérences, d’hydrope kysternal, de formations kystiques.
