Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
19 hasonló folyadéktermelés nincs, azért az arteriosus befolyás fokozódására, vagyis az artériák relaxációsára csak a belnyomás emelkedése (a barlangok kitágítása, erectio), esetleg kóros esetben priapismus áll be. A szemben azonban az arteriosus vérnek megnövekedett befolyása nemcsak vérbőséget, hanem nagyobb mennyiségű csarnokvízet és így a barlangokkal analog csarnokokban, illetve az egész bulbusban a normális nyomásnak olyan megnövekedését is jelentheti, mely a levezető utalt összenyomására és a fokozott belnyomásnak állandósulására vezethet. A szemben ilyenkor circulus vitiosus támad. Véleményem szerint neurovascularis alapon magyarázhatók a különböző motívumok (idegizgalmak, ijedtség, táplálkozási zavarok stb.), vagyis az úgynevezett testi és lelki traumák által kiváltott glaucomas rohamok. 10. Angliai és amerikai hozzászólások összefoglalása: 1. A szem vérkeringésével összefüggő kérdések, elsősorban a glaucoma és a sympathiás szemgyuladás pathogenesise, azért nem jutott lényegesen előbbre az utóbbi évtizedekben a rendkívül nagy klinikai irodalom dacára sem, mert nem volt kezünkben a kérdés morphologiai alapját képező intra-bulbaris vérkeringés pontosabb ismerete. 2. A közlemény adatai olyan tények, melyekkel a jövőben a klinikumnak számolnia kell. 3. A közlemény adatainak a klinikai észleletekkel való egybevetése folytán a glaucoma pathogenesdsében minden más teóriánál fontosabbnak látszik a neuro-vascularis magyarázat 4. A processus ciliarisok hatalmas rendszerével és nagy teljesítő képességével nem áll arányban a szűk Schlemm-csatorna teljesítő képessége, de igen is arányban áll a processus eiliarisokkal a közleményben először leírt plexus ciliaris, mint felszívó rendszer. 5. A Schlemm-csatorna szűk lumené és a vénákkal való ferde összekötő útjai folytán csak a meridionális érrendszer circularis kiegészítőjének látszik. 6. A különböző gl aucoma- f aj iákkal kapcsolatosan észlelt változások, gyuladások stb. a neuro-vascularis zavar másod-harmadrendű következményeiként foghatók fel és azokat el kell választani a glaucoma pathogenesisétől. 7. Vizsgálandó volna kórszövettani alapon, hogy nem lehet-e az intra-ocularis keringési zavar másodlagos oka a felszívó rendszer (plexus ciliaris) finom hajszál ereinek a degenerációja, mely esetben a glaucoma konzervatív kezelése szinte kilátástalan lenne. 8. Műtéti szempontból indokolt volna megállapítani, hogy a plexus ciliaris és az episcleralis erek közti erős anastomosisoknak (emissariumoknak, 17—18. ábra) mennyi a számuk és azok a bulbus melyik quadránsaiban feküsznek Ilyen módon ezeket ki lehetne kerülni az iridocyclodialysis műtétjénél vérzések megelőzése végett. 9. Rendkívül dús vérellátása folytán valóban felvehető, hogy az iris egyéb működései mellett a csarnokok fűtőkészüléke is, mert különben exponált helyzeténél fogva a csarnokvíz lehűlvén, fénytörési zavarokat is okozhatna.
