Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
198 A szemtengely növekedésével kapcsolatos törőerő-csökkenést finom kompenzációs mechanizmus szabályozza, amelynek középpontjában a szem ideghártyája, a retina áll. Tehát a fénytörés kialakulása összefügg a központi idegrendszer fejlődésével. Ahhoz hogy a tárgy fő kérdései élesen exponálhatok legyenek, elsősorban a myopia-irodalom egyik alapvető hibája küszöbölendő ki : nem fix statisztikai keresztmetszeket kell készíteni, mint ahogy a múltban kivétel nélkül történt, hanem a változás menetét kell regisztrálni. Az eddigi fénytörési statisztikák megmondják pl. azt, hogy valamely, akár 100,000-es létszámú populációnak 10 éves korában hogyan oszlik meg a refractiója, de semmit nem mo' d arról, hogy miképen alakult ki. E helyett sokkal többet jelentene, ha pl. csak 100 egyén fénytörésének időbeli kialakulását ismernők, születésétől kezdve felnőtt korig. Ez komoly szervezést igénylő munka. Különösen kívánatos volna ennek végrehajtása a legfontosabb szakaszban, az első 3 életévben, amikor mindenesetre nagy türelmet és jó szakmai gyakorlatot igényel a fénytörés és konstansok lemérése. Épen ezért tudunk nagyon keveset még csak a méretekre vonatkozóan is arról, hogy miképen zajlik le az a folyamat, amely az újszölött 17 mm-es átmérőjű, 2'2 ccm ürtalmú és 2\3 dioptriás túllátó szeméből a 10. életévig kialakítja a felnőtt 22 mm-es, 6 ccm-es helyes fénytörésü szemét. Ezek a kezdeti kérdések. Ezekhez sok további csatlakozik, amelyeket az idő rövidsége miatt most nem említhetek meg. Térben és időben kiterjedt munkafeladatok elvégzéséről és a részletek összesítéséről van szó, amelyek csak együtt adhatják meg az eredményt. A munka megoszlik szemorvosok, más tudományágak művelői és a dolgozók különböző rétegei között, a melyet központi szerv rendez össze: a Magyar Tudományos Tanács. Ez az a már említett új methodika, munkamódszer, a tudományos munkaközösség, amely erre a felvetett kérdésre, a szem fénytörésének kialakulására és ezzel kapcsolatban a rövidlátás keletkezési módjára nézve már az indulás szakaszában is hozott 3 eredményt, nevezetesen : 1. A rövidlátás az emberiség olyan szerzett tulajdonsága, amely öröklődik. 2. A fénytörés kialakulására vonatkozó öröklés menetét az állatvilágban a domesztikáció, az emberi társadalomban az urbanizáció változtatja meg. Az irányított, javító célzatú beavatkozásnak tehát ezen a vonalon kell történni. Végül 3 befejezésül: Az írás-olvasás, általában a közeli munka nem tartozik az asszimilálható külső feltételek közé, tehát nem szerepelhet a rövidlátás okai között. Összefoglalás: A szovjet tudomány új biológiai szemlélete a szem fénytörésének kialakulására és a myopia keletkezésére vonatkozó kérdést új, eredményesnek Ígérkező kutatás útjára terelte. A múltban a probléma azért került holtpontra, mert a vita akörül forgott, vájjon szerzett vagy öröklött sajátság-e a myopia. Ehelyett a kérdést a következőképen kell feltenni : miképen szerezhet az emberiség olyan új tulajdonságokat, amelyek öröklésének típusát megváltoztatják? Mivel az átöröklés egyaránt jelenti a változatlan és a változott életkörülmények folytán átalakult tulajdonságok továbbszármaztatását, a környezet azon változásait kell megismernünk, amelyek belső tényezőkké válván, a fénytörést megváltoztatják. Minthogy az ember környezete biológiai helyett társadalmivá lett, a környezetváltozást is ebben kell keresnünk. Ezek közül legmélyrehatóbb az iparosodás, illetve az ezzel összefüggő urbanizáció. A növényvilágban hasonló ehhez a kultúrnövények termelése, az állatvilágban a domesztikáció. Utóbbiról már régen tudjuk, hogy van myopizáló hatása, ugyanígy ismeretes, hogy a városi lakosság myopiás indexe lényegesen nagyobb, mint a falusié. Az urbanizáció egyik hatása általában is, a szemre nézve is, a növekedési periódus megnyúlásából áll. Azok a szemek lesznek myopiásak, amelyek később fejezik be növekedésüket. Ez feltehetően összefügg a központi idegrendszer fejlődésével. Az írás-olvasás nem tartozik az asszimilálható külső tényezőkhöz, tehát nincs szerepe a myopia keletkezésében.
