Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

166 E három stádiumnak megfelelő a szövettani kép is, amint azt pár nappal a halál előtt szemtükrözött és exitus után enuc.lealt szemek kórbonctani vizsgálatánál észleltük. Friss oedema esetén a szövettani metszeten a megfelelő területek duzzad­tak, a septumok lefutása szabálytalan alakú, helyenként megszakított. A papilla erei maximálisan tágak, vérrel teltek, vérzések azonban nincsenek. A septumok gör­bék, helyenként ezek is megszakítottak. A második phasisban az erek tágsága már kisebbfokú, de adventitiáikban sejtes beszűrődés és kötőszövetképzés lép fel. Vissza­fejlődőben van az oedema is, a septumok görbülése kisfokú. A lezajlott szakaszban az oedema teljesen eltűnt, a szövetduzzanat megszűnt, a septumok normális struk­túrájúnk. Az erek tágassága rendes, de faluk megvastagodott kötőszövetképző­dés miatt. Az Ophthalmologicában megjelent első közleményben mint toxicus tünet szere­pel ez a jellegzetes papilloretinitis. Vizsgálataink első anyagát alkotó betegeink jó­része ugyanis súlyos, kiterjedt tüdőgümőkórban szenvedett. Azóta nagy anyagon vizsgáltuk tovább e problémát és azt találtuk, hogy a fenti jelenség a tuberculosis egészen kis kiterjedésű, jóindulatú formáiban is megtalálható. Később, ezt látva, a szemklinikái ambulantián egyéb panaszokkal jelentkezőknél is kerestük e képet, majd tüdőszakorvosi vizsgálatban részesítettük eseteinket. A tüdőgyógyászati ambulantián megforduló occult tbc.-s eseteket és egészen friss fertőzéseket pedig alapos szemvizsgálatnak vetettük alá. E munkaközösségből leszűrt tapasztalatok alapján alakult ki az a meggyőződésünk, amelyet a centenáris nagyhéten, a tüdő­­gyógyász szakcsoport ülésén tartott előadásunkban (Mdndi) még csak sejttettünk, hogy nem toxicus, hanem allergiás jelenséggel állunk itt szemben. A benignusan alakuló primoinfectio esetekben épúgy megtaláltuk a kórképet, mint a tbc. occult formáiban. E kórképekben pedig toxicus állapotról nem lehet szó. Itt a gümőkór bacillusának bomlástermékei által kiváltott allergiás jelenségek állanak előtérben. Ezt igazolja az egész jelenség múló, visszatérő jellege és a kórbonctani kép, amely teljesen megfelel az allergiás gyulladás Ftössle által leírt két phasisának : az exsudativ és productiv szaknak. Az elváltozás lezajlásának ideje igen különböző lehet, amint azt újabban észlelt eseteink mutatják. A kifejlődés és visszafejlődés 3—1 hét alatt létrejöhet, de elhúzód­hat hónapokig is. Tartama átlagban 8—10 hétre tehető. Előfordulhat egy szemen, vagy mindkét szemen. Lehetséges, hogy mindkét szemen egyszerre keletkezik és fejlődik vissza, de találtunk a két szemen különböző stádiumú elváltozást is. Elmúl­hat többé-kevésbbé kifejezett kötőszövetképződéssel, de visszafejlődhet enélkül is, amint ezt több alkalommal tapasztaltuk. A tünetek teljes lezajlása után, de vissza­fejlődése közben is felléphet újra a friss oedémás állapot. Ezt ugyanazon egyénnél több ízben volt alkalmunk észlelni. Ugyanazon egyénnél nemcsak a két szem különböző stádiumú papilloretiniti­­sét találhattuk, hanem előfordult, hogy egyik szemen a fenti kórkép valamelyik stádiuma, a másik szemen pedig enyhe temporalis decoloratio volt, többé-kevésbbé kifejezett nystagmusszal együtt. Ezek szerint a gümős túlérzékenységi reactio vagy a fent leírt papilloretinitist okozza, vagy enyhe retrobulbaris neuritist, amely azon­ban nem jár színlátászavarral, még kimutatható látásromlással sem. A fenti allergiás reactióval egy időben természetesen úgy a központi idegrendszer egyéb helyein, mint más szervek területén is felléphet allergiás gyulladás. Ezt egyes betegeknél a subjectiv panaszok : fejfájás, szédülés, gastrointestinalis zavarok, izületi fájdalmak mellett esetleg észlelt objectiv neurológiai elváltozások is bizonyítják, amelyeket Orbán munkatársunk több esetünkben észlelt. (Erre vonatkozó közleményünk : «Ence­phalomyelitis disseminata — papilloretinitis tüdőgümőkóros betegeknél» —• Gát, Mándi, Orbán — közlés alatt az Orvosok Lapjában.) E szem tüneteket is idegrendszeri elváltozásnak kell tekinteni, mivel a szem központi idegrendszerhez tartozó részében találjuk meg. A szemen azért észlelhetjük aránylag könnyen e gyulladás enyhe formáit is, mert megfelelő műszerrel könnyen hozzáférhető részen szembetűnő helyen zajlanak le. E papilloretinitis ismételt fellépésének példája B. M.-né, 32 éves nőbetegünk esete. 1948 október 27-én jelentkezett a szemklinikái járóbetegrendelésen. A kórelőz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom