Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
151 kodás esetén is alig térnek el a párhuzamos állástól. A 3-0 D alkalmazkodás azonban olyan összetérítést követel meg, hogy a szemtengelyek 33 cm távolságban a szemek előtt messék egymást. Ennélfogva az accommodativ convergentia és a tényleg kifejtendő convergentia között bizonyos hiatus keletkezik (5. ábra), amelyet egy, a fusiós ingertől kiváltott reflex szüntet meg, akárcsak a phoriáknál. Ez a reflex • a szemtengelyeket a binocularis fixatiós pontra irányítja. A convergentiának e második részét fusiós vagy reflex-convergentiának nevezzük. Láthatóvá tehetjük az accommodativ és a reflexconvergentiát exophoria és beállító mozgás formájában az ismert módon akként, hogy a beteget — egyik szemét elfedve — közeire tartott ujjúnkra nézetjük, azután a fedőkezet hirtelen elvesszük a szeme elől. Az exophoria, ami ilyenkor látszik, t. k. az accommodativ convergentia nagyságát árulja el; ez az a convergentia, amit a közeli Maddox-skálával ki tudunk mutatni és szögfok-tangensekben meg tudunk mérni. A szem hirtelen beállítódása ujjúnkra pedig nem egyéb, mint a reflex-convergentia. Világos azonban, hogy ennek a vizsgálati módnak igen csekély a diagnostikai értéke, mert mindebből a convergentia-tartalékra, a convergentia-maximumra nézve semmiféle következtetést sem lehet vonni. A convergentia- tartalékot külön meg kell mérni, mégpedig a phoriáknál említett eszközökkel (prismasor, forgó prisma, haploscop stb.) a fusioterjedelem meghatározására szolgáló módon, de persze nem távolra, hanem közeire nézetve a beteget. Most már csak azt kell tudnunk, hogy a convergentiamaximumot mikép értékeljük. Tapasztalat szerint általában kielégítő a convergentia-tehetség, ha bár-milyen alkalmazkodási állapot meliett vizsgálva a talált maximális összetérítési szög kb. kétszer akkora, mint a közeli orthophoria szöge. Ismernünk kell tehát az utóbbinak a szögét: azt. a szöget, amelyet a szemtengelyeknek be kell zárniok, ha egy meghatározott közeli pontra (pl. 33 cm-re) történik az alkalmazkodás. A 6. ábrán látjuk ezeket a szögeket feltüntetve 60 mm pupillatávolság esetén 2—6 D alkalmazkodás mellett (jobb feltüntethetőség kedvéért a púp. táv. többszörösre van nagyítva). Rögtön kitűnik az ábrából, hogy a szögeket két tényező határozza meg : 1. a pupilla távolság, 2. az alkalmazkodás. Az előbbi ugyanannál az egyénnél kb. állandó lévén (k„) a szögértékek egy változós függvényt képviselnek, amelynek formulája : “ •£ = *„• f(D) Ilyen függvény a merőleges coordinata-rendszerben egyenes vonallal ábrázolható, tehát a binocularis fixatió spontoknak megfelelő szögértékek ezen egyenes mentén fekszenek. A 7. ábra az 50, 60 és70 mm pupillatávolságoknak megfelelő szögértékeket ábrázolja fokokban különféle alkalmazkodási állapot mellett. Látható, hogy e pupillatávolságoknál a 3-0 D alkalmazkodásnak megfelelő convergentia-értékek még alig különböznek egymástól és kb. 9° körül vannak. Ezt a számot meg kell jegyeznünk. Azokból, amiket előbb a normális convergentia-tehetség maximumáról elmondtunk, következik, hogy ennek felnőttnél (akinek 60 mm körüli p. d.-ja van), 3-0 D accommo- datio mellett legalább 18° körül kell lennie. Ha 18°-nál lényegesen kevesebbet találunk, pl. 13—14°-ot, akkor biztos a convergentia-elégtelenség; ha pedig a maximum 9° körüli értékre esett, a tünetek olyan súlyosak lesznek, hogy pár percnyi olvasás után beáll a 7)2. Socn .»S A .^O _3S 3 .3o '"'A 25 A s 20 A 6. ____A-/r .10 $ .5 0 / A* 6. ábra.
