Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
150 Amit fentebb a gyógyult kancsalsággal kapcsolatban mondtunk, az egy érdekes és gyakorlati vonatkozású diagnostikai kérdést érint. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy kancsal, vagy egyik szemükön súlyosan tompalátó betegek asthenopiás tünetekről kezdenek panaszkodni. Régebben, mikor kancsalságnál a sensoros correspondentiát kivételes ritkaságnak tartották, erre nem lehetett magyarázatot adni, mert hiszen világos, hogy ha az egyik szem kiiktatódott a kétszemes látásból, akkor binocularis motoro-sensoros zavarról, muscularis asthenopiáról nem lehet szó. A tapasztalat azonban mást mutat. Ha tehát egy kancsal betegnek asthenopiás panaszai támadnak s amellett optikailag jól van corrigálva, akkor ne tekintsük e panaszokat eleve alaptalannak, hanem gondoljunk arra a lehetőségre, hogy a két szem között sensoros correspondentia van és most muscularis decompensatio állt be. Hasonlókép féloldali súlyos amblyopia, 1—2 m ujjolvasásos visus esetén se higyjük, hogy mivel ez a szem csak kevéssel járul hozzá a másiknak a látásélességéhez, nem lehet hordozója muscularis asthenopia tüneteinek. Áttérünk most a következő fejezetre, a convergentia-gyengeségre. Itt már ismert fogalmakkal lesz dolgunk. Convergentia-gyengeségre akkor terelődik a gyanú, ha olvasáskor vagy közeli munkánál jelentkeznek asthenopiás tünetek és ezeket se fénytörési hiba, se presbyopia nem magyarázza. Ilyen betegek vizsgálatakor a közeli Maddox-skíüa gyakran tekintélyes, 6—12° szétterítést mutat, azaz a fusio felfüggesztésekor a szemek ekkora szögben térnek el a binocularis fixatiós ponttól. Kérdeznünk kell tehát, hogy feltétlenül jellemzö-e ez a divergentia az összetérítési gyengeségre? Más szavakkal: ha valamely esetben ilyen nagy rejtett divergentiát tudunk kimutatni, kimondhatjuk-e ennek alapján, hogy a betegnek convergentia-elégtelensége van? Nem, — mert először is nem minden convergentia-gyengeségnél találunk rejtett divergentiát, másodszor, mert a rejtett divergentia még nem jelent convergentiagyengeséget. Jelenthet egyszerű exophoriát is, amely — mondjuk — távolra is fennáll és amelyet a beteg jól tud compensálni; igaz, hogy ilyenkor nem is szoktak közeire se panaszai lenni. Ha közelbenézéskor asthenopia + nagyobb divergentia a lelet, valószínű ugyan a convergentia-gyengeség, azonban ennek diagnosisát megnyugtatóan ismét csak a compensáló képesség nagyságára lehet alapozni. Itt, a convergentiaelégtelenségnél a kellő compensáló képesség annyit jelent, hogy a convergentiatehetség nemcsak az említett közelretekintési exophoriát küzdi le, hanem jelentősen túlhaladja a binocularis fixatiós pontnak megfelelő összetérítést, mégpedig anélkül, hogy az actualis alkalmazkodási állapot megváltoznék. Az adott alkalmazkodási állapot mellett kifejthető convergentiát régebben «relativ» convergentia-tehetségnek nevezték, ma «convergentia-tartaléknak» hivjuk. A convergentia-tartalék élettani jelentősége ugyanaz, mint a phoriáknál a fusioterjedelemé, amelyről megállapítottuk, hogy ez teszi lehetővé az orthophoria huzamos fenntartását. Ä binocularis fixatiós pontnak megfelelő convergentiát (vagy így is mondhatjuk : közeli orthophoriát) csak úgy lehet panaszmentesen hosszabb ideig tartani, ha elegendő convergentiatartalék áll mögötte. Convergentia-gyengeség esetén a convergentia-tartalékot csökkentnek találjuk, azaz a fusioterjedelem a convergentia irányában beszűkült. A klinikai tünetekkel együtt egyedül ez a beszűkülés a kritériuma a convergentia-gyengeségnek. Lehetetlen észre nem venni, hogy milyen sok a párhuzam a convergentia-gyengeség és a decompensált phoriák kórélettana között. Lényegileg a convergentia-gyengeséget a muscularis asthenopia egyik változatának tekinthetjük, melyet az jellemez, hogy a muscularis asthenopia bizonyos accommodatiós állapot mellett nyilvánul meg. Hogy ez miért van így és ugyanakkor pi. az egyidejűleg távolra fennálló heterophoria miért nem okoz tüneteket (bár ilyesmi is előfordul), azt biztosan nem tudjuk megmondani és éppen ez a körülmény indokolja a convergentia-gyengeségnek külön csoportba vételét. A convergentia-tartalék fogalmának kifejtéséhez kissé részletesebben kell foglalkoznunk a convergentia-működés mechanismusával. Ennek egyik részlege az alkalmazkodáshoz kapcsolt convergentia, az ú. n. accommodativ convergentia. Ez egyénenként igen különböző és rendesen nem éri el azt a pontot, amelyben a szemtengelyeknek találkozniok kell bizonyos meghatározott alkalmazkodás esetén. Némelyik esetben oly kevés ez a convergentia, hogy a szemek pl. 3-0 D alkalmaz-
