Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
149 hető formában is kapható. Két, egymáshoz 180°-nyira elfordított verticalis hasábból áll, ebben a «nulla-helyzetben» a sugarak minden eltérés nélkül haladnak át rajta. Egy csavar forgatására a hasábok alappal be- vagy kifelé, a harántba fordulnak és egyre nagyobb mértékben térítik el a sugarakat. Mikor a beteg kettőslátást jelez, a körkörös skálán leolvassuk, hány szögfoknak vagy prismadioptriának felel meg az elfordítás. Hasonló elven alapul a Maddox-féle hasábos próbakeret ; ennél az egyik hasáb az egyik, a másik a másik szem előtt foglal helyet és egy vezérlő tengely forgatására a //í7\sc’/íí'/-pri sírni hoz hasonlóan fordulnak el. A jólismert Worth-féle amblyoscopnál és a synoptiscopszerű készülékeknél az eszköz karjainak mozgatásával határozzuk meg a fusioterjedelmet. Mielőtt elhagynánk a heterophoriák területét, röviden szeretnék még diagnosis szempontjából foglalkozni a heterophoriák és a kettőslátás többször érintett kérdésével. A decompensálódott phoriák túlnyomó nagy többsége csupán asthenopiával jár. Némelykor azonban a decompensatio annyira súlyosbbodik, hogy az asthenopia diplopiába megy át és a kórkép mind hasonlatosabbá válik a szemizombénuláshoz, nevezetesen annak inveterált eseteihez, melyekben a jellegzetes disparatio-különbségek.már elmosódtak. A MABI-ban észleltünk egy 50 év körüli gyógyszerész beteget, aki, mikor decompensált exophoriája ilyen súlyos alakot öltött, kénytelen volt egyik szemén átmenetileg homályos üveget hordani. A heterophoriás és a paretikus kettőslátás között differentiálni nem mindig könnyű, a kórelőzmény adatai — előrement heveny bénulás hiánya, a diplopiát megelőző, egyre súlyosabb asthenopiás szakasz — kisegíthetnek. Arra nézve is ki kell kérdezni a beteget (különösen, ha a két szem látásélessége között különbség van), hogy nem volt-e spontán gyógyult kancsalsága. Az önként gyógyult kancsalságok egyrésze, amelynél kialakult a két szem között valami sensoros correspondentia, esetleg némi fusioszélességgel, könnyen ad alkalmat asthenopiás kettőslátásra. Hogy a két szem között van-e sensoros correspondentia, arról egyszerű módon úgy győződhetünk meg, hogy a beteget közeire olvastatjuk s eközben egyik ujját a szöveg és szemei közé tartatjuk. Ha van fusiója, az ujján keresztül is látja a szöveget, ha pedig csak egy szemmel olvas, az ujj a szöveg egyrészét elfedi. Ugyanezen az elven alapszik a «bar reader» nevű eszköz is. Végül ki kell kérdeznünk a beteget afelől is, hogy nem volt-e valódi, de az idők folyamán meggyógyult szemizombénulása. Közismert, hogy gyógyult hűdéseknél bizonyos mértékig reactiválódhat a kettőslátás, ha az egyén kifárad. Ez azért van, mert a gyógyult szemizombénulások jórésze defectes gyógyulás, azaz nagyobb heterophoriát hagy hátra, ennélfogva az ilyenek hajlamosabbak a muscularis decompensatióra. Bielschowsky foglalkozott sokat a gyógyult szemizombénulásoknál jelentkező asthenopiás tünetekkel, amelyek annyira súlyosak lehetnek, főként a verticalis izmok hűdése után, hogy műtét válik szükségessé az emelő és süllyesztő izmokon. Mielőtt azonban ezekhez a nagy körültekintést és ügyességet igénylő, amellett nem mindig eredményes műtétekhez folyamodnánk, tegyünk kísérletet a muscularis asthenopia szokott kezelésével: a beteg pihentetésével és izomtonicumokkal (strychninnel, Brvitamin -f- cukor + phosphor combinatiójával stb.). 3. ábra. 4. ábra.
