Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

148 dottakból is nyilvánvaló, hogy meg kell lennie akkor is, ha a szemek fusiomentes alapállása szigorúan párhuzamos. A két szem compensáló képessége együtt bizo­nyos területet határoz meg, amelyen belül az izmok kényszerű, az akarattól függet­len elmozdulása folytán fusionálás történik ; ez a fusioterjedelem vagy fusioszélesség. Külső határait a kettőslátás beállta jelzi. A második érvet a pathologia szolgáltatja. Ha a fusioterjedelmet megvizsgál­juk tünetekkel járó heterophoridknál, akkor azt minden esetben a heterophoria fajtájá­nak megfelelő irányban, vagy az összes irányokban beszűkültnek találjuk. A beszűkü­lés azt jelenti, hogy az izmok ebben az irányban, vagy minden irányban nem képesek akkora tcnusos összehúzódásra, mint egészséges állapotukban. Az orthophoriának megfelelő összehúzódás persze most is létrejön, de jóval nagyobb izomfeszültség árán, fenntartásához pedig az izomzat tartalékereje jobban igénybe van véve s ezért fárasztó. Ha a beszűkülés megközelíti, vagy eléri az orthophoria-pontot, vagyis az orthophoria a maximális tónust igényli, az asthenopiás tünetek egészen súlyosak lesznek és perceken belül diplopia is beállhat. Van még egy harmadik bizonyíték is. Ha nagyobb anyagon megfigyeljük a tüneteket okozó phoriaféleségek egymásközti eloszlását, úgy leggyakoribbnak a hyper­­phoriát és utána az esophoriát találjuk. Az exophoria és a cyclophoria sokkal ritkáb­ban szerepelnek. Ezzel szemben a tüneteket nem okozó phoriáknál kb. fordított a sorrend. Az exophoria a leggyakoribb helyzeti rendellenesség, sokkal gyakoribb, mint akár az eso-, akár a hyperphoria, mégis sokkal ritkábban okoz tüneteket, mint ezek. Ezt az eltérést csak úgy tudjuk értelmezni, ha a fusioterjedelemmel hozzuk összefüggésbe. Mivel a fusioterjedelem legkisebb fel- és lefelé, azután temporalfelé, világos, hogy beszűkülése elsősorban ezekben az irányokban fogja éreztetni hatását, tehát a hyper- és az esophoriának kell a leggyakoribbnak lennie. A mondottakból leszűrhető lényeg az, hogy a fusio kiterjedéséből, ebből a sen­­soros működésből, közvetlenül következtethetünk az izmok állapotára és működésére. Ezért phoriáknál a fusioterjedelem vizsgálata adja kezünkbe a legfontosabb diagnos­­likai jelet, amely nélkül a «szemizomegyensúlyi zavar» fennforgását nem állapíthat­juk meg. Mivel normális fusioterjedelem jó compensáló képességnek és tünetmentes­ségnek felel meg, a beszűkült fusioterjedelem viszont elégtelen compensáló képesség­nek és egyben asthenopiás tüneteknek, ezért a compensatio alapján választhatjuk el a tüneteket okozó phoriákat a tüneteket nem okozóktól és így a klinikus szem­pontjából a phoriáknak két csoportjáról beszélhetünk : compensált és decompensált phoriákról. A compensáltság megállapításának elmulasztása valósággal műhiba, mert nemcsak feleslegesen terhelhetjük a beteget hasábos üveg viseltetésével, hanem egyben panaszainak igazi okát is elmulasztjuk felderíteni. A decompensatiót téve meg a phoriák kortanának alapjául sok jelenség vilá­gosodik meg előttünk. így elsősorban a muscularis asthenopia lényege, ami abban áll, hogy a beteg nem rendelkezik elég izomerő-tartalékkal heterophoriájának kiegyen­lítéséhez. Megértjük, hogy — amikor compensatiója megjavul — tünetmentessé válik, holott heterophoriája változatlanul megmarad. Megértjük a hasábos üvegek hatását. Ha egy phoriánál a hasábot úgy tesszük fel, hogy a szembe eső sugarakat a heterophoria irányába térítse el, tehát pl. exophoriánál alappal befelé, akkor az izmoknak az orthophoria-heterophoria különbség csökkenése folytán kevesebbet kell compensálniok, tehát a hasáb a compensatio feladatának egyrészét átveszi. Viszont a compensatiót megnehezítik az olyan hasábok, amelyek a szembe eső sugarakat a phoriával ellenkező irányba terelik (3. ábra). Az utóbbi módon feltett hasábok csak rövid időre : gyakorlásra viselhetők, viszont ez az eljárás alkalmas a fusio­szélesség meghatározására. A fusioszélesség, a compensatio vizsgálatának elve abban áll, hogy addig teszünk az egyik szem elé a phoriával ellentétesen ható, egyre erősebb prismákat, míg beáll a kettőslátás, vagyis elértük a fusioképesség határát. Eszerint pl. exophoriánál befelé, hyperphoriánál lefelé térítő hasábokat használunk s. í. t. Egyes prismák helyett kényel­mesebben alkalmazható a skiaskopléc mintájára összefoglalt prismasorozat (prism bar) ; ezeket újabban műanyagból, plasticból is készítik. Igen egyszerű a Hersehet-féle forgó kettős prisma alkalmazása (4. ábra) ; ez az eszköz kicsinyített, próbakeretben elhelyez­

Next

/
Oldalképek
Tartalom