Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)
1944-10-01 / 1-2. szám
3 kajának lefordításával a szemészeti melléklet kilép eddigi ideiglenes állapotától, egyedül most kezdhetvén meg azon rendes működését, mely minden folyóirat feladata, hogy t. i. nem fokép a már megállapított ismereteket és tényeket, ha nem a mindennap felmerülő új nézeteket és vívmányokat állítsa az olvasó elé.“ Ezenkívül a lapszemlének a jövőben jelentékenyebb tért szán, valamint gondoskodni óhajt könyvismertetésekről is. A dolgozatok szerzői közt Hirschler mellett leginkább Vidor, Willbrand, id. Imre, Torday, Feuer neveivel találkozunk. 1869-ben jelenik meg folytatólagosan Schulek bécsi assistensnek a „Fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek tana“ című nagy, összefoglaló monográfiája. A következő év egyik számában Albrecht Graefe halálával kapcsolatban a nagy tudós munkásságáról Hirschler emlékezik meg igen terjedelmes és részletes beszámolójában. 1872-ben Schulek Vilmos — már mint kolozsvári professor — válogatott fejezeteket közöl a szemészetből „Kórodai esetek“ címen. Schulek egyébként nem élvezhette sokáig a kisvárosi klinikák nyugalmas életét, mert 1875-ben Lippay Gáspár halálával meghívták a megüresedett pesti tanszékre. Az eddigi évfolyamok tartalmából említésreméltó az eserin általános használata a gyulladások csökkentésére. Keratitis, ulcus corneae, iritis esetén szívesen rendelték atropin helyett, bár tudták róla, hogy gyakran „lenövést okoz“. 1879-ben mint rendkívül érdekes és ritka műtétet közük egy intraocularis vasszilánk mágnes-extractióját (Hirschberg). Megjegyzik, hogy „ez idáig csak két hasonló eset ismeretes az irodalomban!“. Valamivel később Briere egy dolgozatának a referátumát olvashatjuk, melynek címe: „Kétoldali szemposztó (pannus) eset tökéletes gyógyítása takár (blenorrhea) beoltása által“. A pannusnak blenorrhea előidézésével való gyógykezelése ma kissé furcsának tűnik, holott abban az időben, sőt még jóval később is divatos volt. A conclusio miatt érdekes az a referátum, amely egy 63 éves férfi enucleatiójáról számol be, melybe a nevezett bl nap múlva septikus láz közepette meghalt: „ ... bonczolás nem történt, így nem tudhatni, vájjon valóban a műtétnek rovandó-e fel a halálos kimenetel, de igaztalan eljárás volna ezen körülmény miatt a legtöbb esetben annyira áldásos tekekiizelés műtétét elmulasztani ott, ahol az javallva van“. 1881-ben Hirschler Ignác visszalép az Orvosi Hetilap szemészeti mellékletének a vezetésétől, s a lap szerkesztését Schulek Vilmos veszi át. Az „új vezetés, új irány“ jelszó alatt többféle újítást vezet he: a Szemészet terjedelmét 12 oldalnyira bővíti, a dolgozatokat ábrákkal illusztráltatja, könyvismertetési rovatot nyit (Hirschler), a külföldi folyóiratok kiemelkedőbb dolgozatait referátum formájában közli (Torday). Az eredeti cikkeket ezidőtájt Feuer Náthán, id. Imre József, Csapodi István, Ottava Ignác, Juhász Lajos és Szili Adolf írták. 1885-ben Creniceanu közli az első magyar vaksági statisztikát, amely az 1880-iki népszámlálás adatainak a felhasználásával készült. 1*
