Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)

1944-10-01 / 1-2. szám

4

E szerint hazánkban közel 21.000 vakot tartottak nyilván, s az európai államok vaksági statisztikájában 13-3%o-kel, sajnos, majdnem az élen haladtunk. A következő évben jelennek meg Csapodi közismert „Látáspróbá“-i, melyet szemészeink nagy örömmel fogadnak.

1891-ben Hirschler Ignác a Szemészet alapítója váratlanul meghalt. Hogy milyen kiemelkedő alakja volt a magyar szemészeti életnek, azt legszebben Grósz Emil nekrológja világítja meg: ,,. .. fáradhatatlan munkájával olyan szemészgárdát nevelt fel, amely méltóan reprezentálja még külföld előtt is a magyar tudományt.“

A szemészet tudományos művelése eközben igen magas színvonalra emelkedett. Egymás után jelennek meg a szebbnél szebb dolgozatok, esetleírások a legkülönfélébb témákról. Érdekes, hogy ezidőtájt sok szemészeti cíjsticercus- és pemphigus-eset közlését olvashatjuk. A balneotherapia sokkal nagyobb szerepet játszott, mint ma. A pilocarpint rendszeresen kezdik használni glaucoma ellen. A műtéteknél az erythrophleinnel kísérleteztek hosszabb ideig tartó érzéslelenség elérésére. Éveken át nagy irodalmi vita tárgyát képezte a myopia műtéti gyógyítása (Fukala-műtét). A tudományos köziemé nyékét bírálatban részesítik, amely rendszerint dicsérő, de nem egyszer elítélő. Az utóbbiak közül feltűnően éles, helyenként gúnyos hangjával kiválik Ottawa tanár kritikája Hoór 1892-ben megjelent „Szemészeti műtéttanáról“ (amely egyébként az első magyarnyelvű műtéttan). Hoór a következő számban található válaszában sokkal higgadtabb formában védekezik Ottawa vádjai ellen, s bizonyítani igyekszik állításainak helyességét, s a bíráló rosszindulatát.

1894-ben gyászkeretben olvashatjuk Szilágyi Ete nevét, aki 14 éven át volt kolozsvári professor. Amint nekrológjából megtudjuk, rendkívül puritán ember hírében állott, aki klinikáján kívül alig törődött másvalamivel. Hogy irodalmilag keveset tevékenykedett, s hogy nevét alig ismerték az — Grósz Emil, a nekrológ írója szerint — még fokozza érdemeit: „.. . Szilágyi nevével hírlapokban soha, s folyóiratokban is csak ritkán találkoztunk. Munkásságának eredményét nem igyekezett hevenyében a piacra vinni, s abból akár erkölcsi, de még kevésbbé anyagi hasznot nyerni — ami sajnos egyik indítóforrása a mai irodalmi túlproductiónak ... “

1897-ben a Hetilap különfüzeteként jubileumi kiilönszám jelenik meg (44 oldalnyi terjedelemmel) Schulek Vilmos tanárságának 25-dik évfordulója alkalmából. A bevezető dolgozatban id. Imre József „Hályogműtéti tapasztalatok“ címen számol be addigi eredményeiről, melyet a hódmezővásárhelyi kórház szemosztályán szerzett