Szemészet, 1943 (79. évfolyam, 1-2. szám)
1943-06-01 / 1-2. szám
4 apróságunk és folyékony, forró ólomcseppeccskék állapotában átégetik magukat a szem burkain. A robbanóaknák (tányér, koporsó, húzott stb. formájában) telepítve nyernek alkalmazást; hatásuk aknahatás, vagyis kisebb mértékben repeszeikkel, inkább robbanásukkal hatásosak. A szemekre fölöttébb veszedelmesek azáltal, hogy megszámlálhatatlanul sok apró idegentestet (kevés szilánk, sok lőporszemcse) nagy erővel szétszórnak: rendszerint mindkét szemet érik ezek, sőt az egész fedetlen arcot (a felsőruha felfogja!). Az orosz aknák lőpora rosszminőségű ú. n. „vadászlőpor“; ahelyett, hogy a robbanáskor tökéletesen elrobbanna, e folyamat tökéletlenül megy végbe s a lőporszemcsék egy része a bőrbe, kötőhártyába, szaruba beékelődik, illetve beég. Az így sérült egyén mindjárt ránézésre felismerhető, annyira jellegzetes képet nyújt: az arcbőr, szemhéjak sötét palakék foltokkal tetováltak; ugyanilyen foltok tarkítják a tekei kötőhártyát; a szarun, illetve szai uban elhintve apró tüszúrásnyi-mákszemnyi halvány sárgás idegentestek; ugyanilyenek képesek átlyukgatni a szivárványhártyát, hefúródni a lencseállományba. Hogy példát említsek: egy gázlóbürün áthaladó szekerünk alatt robbant aknából a szekér mellett gyalogolt honvédnek mindkét szemébe áthatoló lőporszemcsék kerültek; az arcbőrön a beégett lőpor nyomán támadt tályogtól másodlagos fertőződésre bőven adódott alkalom; a szaruk genvesen beolvadtak, a szemek, melyeket kb. másfél méterről ért volt a robbanás, tönkrementek. A szekéren ülő honvédet ugyanígy érte az akna, azonban kb. 2 méterről; így a robbanás már nem volt elegendő erejű áthatoló sérülésre, hanem csak a szarukba és tekei kötőhártyákba égtek a lőpor szemcsék, a szaruk mindegyikébe vagy száz s mégis a szemek megmenekültek; ma már közepes látásélességgel bírnak. Ez a példa élénken megvilágítja azt, hogy az aknákkal foglalatoskodóknál, az elaknásított területen foglalkoztatottaknál milyen hatékony volna védőszemüvegnek használata. Ezért éltem volt felterjesztéssel felettes katonai parancsnokságomhoz, melyben védőüvegek használatának rendszeresítését tanácsoltam. Időközben értesültem, hogy utászoknál ilyen óvintézkedés megvolna már; de mert specialis ipari védőüvegek nagy tömegben nem állanak rendelkezésre (én a Xietsche—Günther rathenowi cég Din-védőüvegél, „Modell Stroof“-ot tartanám legmegfelelőbbnek), az egyszerű mindennapos szemüveg, akár napvéd >szemüveg alkalmazását ajánlottam; a legtöbb esetben ez is elegendő volna a lőporszemcsék felfogására. Pápaszemektől — nóta bene — szemsérülést (üvegszilánk) egyáltalán nem láttam; szemben Elschniy néhány kivételes esetével, a szemüvegnek veszélytelen szerepét hábo
