Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
48 veres posztóval lett volna bevonva. Oka nehéz súlyemelés, erőlködés, stb. volt. Szemhéjra és szemgolyóra helyezett pióca segített a bajon. Himlővel kapcsolatban 8 esetben észlelt Malatides himlős szemgyulladást. (ophthalm. variolosa). Míg csak a szemhéjak voltak liimlősök, addig nem volt nagy a baj, de ha már a szem bezárkózott, veszéllyel fenyegetett. A tüstént történt gyógykezelésnél a fülek mögé tapasztott hólyaghúzókkal tettek kísérletet. Ha az elváltozások már genyesek voltak, akkor szikével felnyitották és lápisos oldattal kezelték azokat nagy vigyázattal, mert a betegek gyakran elájultak a fájdalom miatt. Mirigyes szemgyulladás (inflamm. oculi scroful.) 19 esetben fordult elő. Főleg olyan szülők gyermekeinél, akik paráznamétely miatt kénesős szerekkel éltek, vagy nemzős vagy viselős kórban nyálturhával bajlódtak. A gyógyításnál kerülni kellett a kövér fűszeres ételeket és szeszes italokat. Amíg a fájdalmak tűrhetetlenek voltak, beléndek és büröklevél porából készült pépet tettek a szemekre. Belsőleg különböző hashajtók voltak divatban. A szemhéjakat enyhítő füvekkel mosogatták. Késedelmes kezelésnél 1—2 piócát tettek a szemgolyó sarkába. Apró csecsemőnél az anyát vagy dajkát arra kötelezte Malatides, hogy fűszeres szegfűt rágjon s annak erős illatát a homályos szemre lehelje. 5 köszvényes szemgyulladásos betegről is (ophthalm. arthritica) maradtak hátra feljegyzések. Ezek gyógyítása nehéz és kétséges volt, mert az egyik szemgolyó felbomlását a másik követte. Oka leggyakrabban a gondatlan vagy oktalan kezelés volt. A vele járó nagy fájdalom meleg ágyban megszűnt, a könnyezés azonban akkor dühöngött leginkább. Dr. Malatides Dániel neve kézirata révén bekerül a magyar szemorvoslás történetébe, mert azonkívül, hogy bepillantást engedett a száz év előtti gyakorló orvos titkaiba, nemcsak a korabeli gyógyító eljárásokat örökítette meg, hanem a szembetegségek egykori népies mű- és szakelnevezését is megmentette a feledéstől.
