Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-06-01 / 1. szám

26

szemsérülések páratlan tökéletességű gyűjteményét tartalmazza. Nagyrészt a háború sérültjein nyert tapasztalatokon nyugszik Imre József Atlasa (Szemhéjplastikák), mely a plastikai operálások elismert mesterévé avatta.

Alig végződött a német-lengyel háború, máris jelentek meg közlések a szemsérülésekről. Mindezek figyelemmel kísérése nagyon indokolt. A szemsérülések arányszáma az utolsó 100 év háborúi alatt jelentékenyen fokozódott. Az 1870/ 71 -i porosz-német háború alatt a szemsérülések az összes sebesülések 1%-át sem tették ki, az oroszjapán háborúban 2%-nál több volt, míg az 1914/18. évi világháborúban már 8%-ra emelkedett, ami karöltve járt a fejsérülések nagyszámával, ami viszont az álló harcokkal volt összefüggésben.

A repülőtámadások nagy kiterjedése a fej- és szemsérülések arányát még inkább növeli.

A szembetegségek száma is szerfölött nagy, Schjerning szerint a világháborúban számuk 350.604 volt.

Rendkívül fontos, hogy a sympathiás szemgyulladás, mely még 1870/71-ben nagy számmal szerepelt, a világháborúban a ritkaságok közé tartozott.

Schieck széleskörű körkérdés útján is csak néhány esetet gyűjtött, sem Dimmer, a bécsi egyetemi szemklinika igazgatója, sem magam a háború első két évében egy esetet sem láttunk, mely háborús szemsérülés következménye lett volna. Ebben kétségtelenül nagy része van annak, hogy a sérülés következtében gyógyíthatatlanul megvakult szemeket idejekorán eltávolítottuk. Kezdetben a sebesülteket a mögöttes országrészre küldték, később azonban a műtétet már a hadtápterületen végezték. Erre úgy a német hadseregben, mint nálunk is megvolt a lehetőség. Nagyon fontos, hogy a döntés a szem eltávolítása vagy megtartása fölött szemorvos föladata legyen. Az enucleatio időpontjának elmulasztása a másik szemre végzetes, viszont a szem indokolatlan eltávolítása pótolhatatlan veszteség. A mellékelt vázlat jó tájékozást nyújt, mikép szervezték meg a német I. had seregben a szemsérülések ellátását.

Nagy gondot okozott az osztrák-magyar hadseregben a trachoma kérdése. Azt, hogy a trachomaellenes védekezésben a katonai és polgári hatóságok karöltve járjanak el, minden tényező már régen belátta. Hoór Károly ezredorvos korában igen érdekes és fontos intézkedést kezdeményezett a IV. hadtest területén. Ez lényegében abban állott, hogy az összes trachomás védőköteleseket besorozták s őket meggyógyulásukig katonai kórházban kezelték. A rendelkezés 7 évi fennállása alatt a trachomás védőkötelesek száma évről-évre apadt, ennek ellenére — nyilván pénzügyi okokból — beszüntették.