Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-12-01 / 2. szám

Grósz Emil Prof. 75 éves.

Lapunk vezető helyén megjelent köszöntő december 7-én, azon a kis ünnepségen hangzott el, amelyet a Gellért-szálló különtermében tartottak a Magyar Szemorvostársaság tagjai, akiknek legnagyobb része az ünnepelt Professor közvetlen tanítványai közé tartozott.

A köszöntőre Grósz Emil Prof. válasza a következő volt:

Oxfórában és Cambridgeben nagy súlyt helyeznek arra, hogy a collegium tanárai és tanítványai, öregek és fiatalok együtt étkezzenek, a klub helyiségében együtt igyanak Port Wine-t s együtt dohányozzanak. Mindezek a társadalmi béke eszközei.

Nálunk is elég bankett van, de ezek semmikép sem teljesítik e feladatot. A banketten résztvevők annak kezdete előtt vagy elkésve megérkezve megkeresik helyüket, kellemes vagy esetleg kellemetlen szomszédaikkal beszélgetnek s kétórai helybenülés után unottan hazamennek.

Az amerikaiak ezen két módon segítenek: helycserével és az „after-dinner speach“-csel. Előbbi sok időt, tervszerű előkészítést igényel, ezért az utóbbival próbálkozom meg. Félreértés elkerülésére jelentem, hogy az amerikai szokásos 50—100 dolláros honoráriumra nem reflektálok, hiszen ma olyan honoráriumot kaptam már, mely aranynál értékesebb. Viszont ígérem, hogy rövid leszek, amit az amerikai beszédekről nem lehet mondani.

Az orvosi vacsorákról szeretnék néhány szót szólani.

Régen a Balassa-előadások után több száz orvos vacsorázott együtt, ezek évek óta elmaradtak, de különböző serleg-vacsorák igen látogatottak. Ezeken sok szó esik az orvosok összetartásának szükségességéről, de a széthúzás már másnap újból jelentkezik. Ezzel szemben a szűkebb társaságok összetartása, barátsága és hűsége sokkal intensivebb, ilyen a Markusovszky-Társaság, melyről a mai generatio keveset tud. A szabadságharcot követő elnyomatás idejére esik megalakulása. Balassa János, Markusovszky Lajos, Hirse hier Ignác néha